Akkor is tégy meg mindent a szemétcsökkentésért, ha senki nem segít!

Gerillakuka

Ha szemét nincs, szemétkáosz sincs

2018. november 05. - bozon

Kicsit erős és ambiciózus a cím, de ha az utóbbi hetekben, hónapokban zajló szemétválságot nézzük, akkor annak legalapvetőbb és politikamentes konklúziója ez (is) lehet: minél kevesebb szemetet, és azon belül is minél kevesebb válogatatlan szemetet termelünk, saját magunk annál inkább „válságállóak” vagyunk.

Válságállóbbak vagyunk, ha a vegyes szemetünk mennyisége csökken a szelektálás révén (akár a régi mennyiség tizede alá!), és egyébként is kevésbé rohad, mert már kiszedtük belőle a komposztálható szerves anyagot. Válságállóbbak vagyunk, ha alaposan felkészültünk a szelektálásra, például jó nagy színes kukákat szereztünk be. Mondjuk, ebbe a stratégiába egy kicsit belerondít, hogy a megszokások és a hozzájuk igazított előírások miatt a vegyes hulladék a „szent tehén”, s minden szolgáltató előbb fogja a szelektívet elhanyagolni – de ezért is érdemes felkészülni a hosszú gyűjtésre.

Miért nem elsősorban a világos módon csődöt mondott rendszer hibáival foglalkozunk? A kissé erőltetettnek tűnő kerülgetés mögött két nagyon fontos indok áll:

  1. Ahogy az ars poeticaban is említettük, még a tökéletes szervezés hatósugarán is túlmutató kérdésről van szó; még a legjobban szervezett rendszer is erőforráshiányos lesz egy ekkora feladathoz képest. Mi jobb apropó lehet arra, hogy szembesüljünk szeméttermelésünk mértékével, és erős motivációt gyűjtsünk a csökkentéshez, mint amikor a saját szemünkkel látjuk, hogy a szemét nem tűnik el mindig magától?
  2. A megfogalmazott gerillaharcban az első számú ellenségünk ennek megfelelően nem az intézményrendszer, hanem maga a szemét. Az emberiség szorongatott helyzete arra hív minket, hogy bármilyen tökéletlenek is az intézmények, azoknak a munkáját mindig segítsük.

index-szemetkaosz-kicsi.jpg
Kép: Index

Ha minimális politizálást keverünk a történetbe

Azaz, ha minimális politizálást megengedünk, annyit le kell szögeznünk, hogy a Zöld Híd területén jelentkező, eddigi legsúlyosabb válság rögtön megoldódott, amint a kötelezettség mellé pénz is került. Hogy ez üzemszerűen miért nem történhetett meg, nem tudni. Azt sem tudni, hogy mi lesz a szolgáltatóval, amely így végre dolgozhat, de hosszabb távon valószínűleg mégsem. Az sem világos, hogy a többi szolgáltatóval mi lesz. Ők is eljutnak a válságig, vagy az ő finanszírozásuk ezek után megoldódik?

De rögtön majdnem elnézést is kérek a politikai kitérőért. Azért csak majdnem, mert az effajta történeteket figyelni és azokról véleményt alkotni alapvető. Nem dughatjuk a fejünket a homokba. Ráadásul ez a történet jó illusztráció arra, hogy miért: „odafentről” nagyon könnyű – jó vagy rossz – változásokat elindítani. Drukkoljunk, hogy ez egyre többször a pozitív irányban sikerüljön!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerillakuka.blog.hu/api/trackback/id/tr2114353421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.