Akkor is tégy meg mindent a szemétcsökkentésért, ha senki nem segít!

Gerillakuka

Amikor a tantusz leesik

2018. november 15. - reyj

Van az úgy, hogy bizonyos dolgok, amik addig olyan természetesnek tűntek, egyszerre elkezdenek zavarni. Mintha egyszerűen leesne valami, amit már annyiszor hallottunk. És megváltozik az életünk. Mondok ilyeneket.

rossz-jo-kicsi_1.png

  1. Tavaly még a legnagyobb lelki nyugalommal vontam be átlátszó műanyag öntapadós fóliával a lányom tankönyveit. Mert manapság úgy kell. Aztán idén egyszer csak becsípődött: az amúgy prímán újrahasznosítható, esetleg lebomló papírt egyszer s mindenkorra vissza nem forgatható szemétté teszem ezáltal. És akkor jött a többi, egyszer csak kinyílt a szemem a felesleges, újrahasznosíthatatlan, kilószám fogyasztott műanyagokra, és elkezdtem élvezetes kihívásnak tekinteni ezek kiiktatását.
  2. A fák mindig is körülvettek, helyenként göcsörtössé téve a talajt, leveleikkel elborítva mindent, elállva a fényt az ablakban, megfogva a tollaslabda útját, vagy egyszerűen csak nem olyan gyümölcsöt hozva, amilyet elképzeltünk. Nem volt gond, ki kell vágni, és kész. Akár akkor is, ha valakinek megfordul a fejében, hogy esetleg kidől, és ezzel károkat okoz valamiben, akár valakiben. Elvégre csak fontosabb az ember egy fánál! Csakhogy: egy fa élete éppúgy nem hozható vissza, mint az emberé, sőt, a fák az egész világ élhetővé tételét szolgálják, az emberek számára is. Ha nincs fa, nincs élet! Nagyon indokolt esetben szabad csak elvenni tehát egy fa életét, minden más lehetőséget számításba kell venni előtte, és lelkiismeretesen kell gondoskodni a pótlásról.
  3. A komposztálás nem sarokban rohadó szemetet jelent. Még csak nem is a jó termőföldért, vagy alacsonyabb szemétdíjért csináljuk. Itt ugyanis a szemünk láttára megy végbe a csoda: a természet magától visszaveszi, és újrahasznosítja azt, ami nekünk már nem kell. Hiába bomlana el a kukában is, onnan – dízel teherautók áldozatos pöfögése révén – Budapest legnagyobb részéről az égetőbe kerül; kisebbrészt csak deponálva növeli a minket körülvevő problémahalmazt. És bármennyire is ez dereng iskolai tanulmányunkból, a rohadás, korhadás nemcsak lassú, hanem egészen más égés is: égetéskor ugyanis a teljes széntartalom menthetetlenül a levegőbe kerül. A komposztnál a nagy része a földben marad.

Lassan megértjük azokat az összefüggéseket, amiken az életünk múlik. Látszólag ugyanazt hajtogatjuk, de megpróbálunk újabb és újabb szempontokat felvonultatni. És persze lehetőségeket, hogy mindenki találjon olyan módot környezetünk fokozottabb védelmére, ami nem túlságosan fájdalmas. Hátha sikerül felkapcsolni másban is egy kapcsolót.

A bejegyzés trackback címe:

https://gerillakuka.blog.hu/api/trackback/id/tr6014362921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.