Sokszor tapasztalom, hogy bármelyik környezetvédelemmel foglalkozó párbeszéd fel tud vetni legalább egy posztra való gondolatot. A gátat azonban az töri át, mikor felelős pozícióban lévő, elvileg hasonló gondolkodású ember nyilvánul meg e témában. A jelen posztot ihlető mondat valahogy imigyen hangzott: „Azt, hogy az ökológia milyen gyenge politikai támogatottsággal bír, mi sem mutatja jobban, mint hogy egy magát ökológia-központúnak valló párt programjából is kimaradt az ökológia, pedig még a jogállam lebontásáról is szó esett benne.”
Noha nem igazán tudom, hogy a pártprogramokat kinek írják (jellemzően azoknak a pártoknak szokott kidolgozott programjuk lenni, akik nem igazán esélyesek a kormányzásra), de őszintén remélem, hogy szakértőnk legalább elolvasta azt a programot, mielőtt a fenti megállapítást tette, és nem csupán félredobta, miután nem találta benne az Ökológia – vagy valami hasonló– című fejezetet. Kevés dolog lehetne ugyanis hiteltelenebb egy olyan zöld programnál, ami az ökológiát egyetlen fejezet részévé tenné, és nem minden fejezet alapjává – talán csak egy olyan fenntarthatósági szakember, aki e fejezetet nem lelve leírja az egészet.
Hogy a közlekedésben, vidék- és városfejlesztésben, vagy akár oktatásban milyen szerepet kell szánni a fenntarthatóságnak, azt talán felesleges részletezni, de itt van mindjárt az említett jogállam kérdése (aminek lebontása egyébként nagy valószínűséggel egyik párt programjában sem szerepelt). Hiába hoznak ugyanis akár uniós, akár országszinten bármilyen törvényt a környezet védelmének érdekében, ha bizonyos emberek egyenlőbbek a többinél, és ők bizony csak letarolják a természetvédelmi területeket a saját kis vállalkozásuk érdekében, ők bizony kiteszik szemetüket az utcára, beleengedik az olajukat az óceánba stb.
Blogunk semmiképpen nem akar politizálni, foglalkozzunk tehát inkább a saját zöld programunkkal. A jelen helyzetben ugyanis nemhogy minden politikai párt, de az egyes emberek életében is jelen kell lennie a környezet védelmének. Sajnos, a legtöbben csak egy fejezetet szánnak neki: van, akinek a fejezetben a szelektív hulladékgyűjtés szerepel, van, akinek az, hogy nem jár autóval, van, aki büszkén fával fűt, mert az „megújuló energiaforrás”, van, aki vegetáriánus, és még sorolhatnám. Ezek akár vaskos fejezeteknek is mondhatók az átlaghoz képest, de mindhiába.
Újra kell írnunk életünk programját. Vannak ugyanis olyanok, akik szerint már a lélegzetvétel is széndioxid-kibocsátással jár, tehát úgyis mindegy. Pedig nem mindegy: ha egyszer minden lélegzetvétellel romboljuk világunkat, akkor nincs más lehetőség: minden lélegzetvétellel javítanunk is kell rajta. De legalább minimalizálnunk a rombolás mértékét. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani, együtt gondolkozni, egyszóval: új életprogramokat írni.
