Akkor is tégy meg mindent a szemétcsökkentésért, ha senki nem segít!

Gerillakuka

Hurrá, nyaralunk!

Avagy mennyire műanyagmentes a július?

2019. július 09. - reyj

Hogy is ne tartanánk vérpezsdítőnek a Plastic-Free July kezdeményezést, és figyelnénk izgatottan a fejleményeket mi, akik a műanyagmentes Mikulás akcióval már magunkra vontuk a világ figyelmét? Illetve hogy is maradhatnánk csendben, amikor annyi kétely és tanácstalanság övezi a témát, amerre csak nézünk? Bár a kétely és tanácstalanság némiképp eufemizmus, hiszen amerre csak nézünk, változatlan intenzitással pörög az egyszerhasználatos nejlontekercs a pékáru és zöldségfélék mellett az áruházban, holott abban a fent említett kétkedők és tanácstalankodók is egyetértenek, hogy a dolognak ez a része a legegyszerűbben kiváltható.

Mi e júliust otthonunktól távol töltjük, kedvenc csomagolásmentes vásárlási lehetőségeinkről tehát le kellett mondanunk – bár fűszert, tésztát, rizst bőven hoztunk magunkkal, és textilzsákjainkat sem hagytuk otthon. Tavaly még csak szelektáltunk, komposztáltunk, idén a hulladékminimalizálásra is hajtunk. Szelektív hulladékgyűjtés itt is van, bár mi tagadás, jobban utána kellett járni, hogy is megy ez. Viszont ami otthon, az állandó lakóingatlannál lehetetlen: itt bizony meg fogjuk úszni a szemétdíjat. Azt a két liternyi vegyes hulladékot, ami egy hónap alatt kinéz, lelkiismeretfurdalás nélkül dobom majd a strand szemetesébe.img_20190709_083730_997.jpg

Merthogy a rossz hír az, hogy míg a belépőjegy-árak az inflációt lealázó ütemben nőnek, valahogy a strand korszerűsítése megrekedt. Tavaly a Velencei-tónál ígéretesebb volt a helyzet: a vegyes mellett ugyanis rendre megjelentek a műanyaggyűjtők is, balatoni strandunkon viszont van ugyan három darab szelektív kuka a bejáratnál, de a képen jól látszik, hogy a közönségnek eszébe nem jut akár 10 métert (na jó, 20 lépést) is megtenni azért, hogy a szemetét jó helyre rakja – és szemlátomást a műanyagmentes július kihívását sem fogadták el.img_20190709_084646_561.jpg

No, azt nem is könnyű – bár mondjuk a fagylalt, a főtt kukorica és a vattacukor (brrr) megengedett nassolnivalók. Azért a számtalan tiltott jégkrémopció mellett pont idén a műanyagpoharas hideg gyümölcs is piacra került. Azon is tovább sajnálkozhatunk, hogy a vendéglátóipari egységek még mindig műanyagpoharakkal, és félliteres flakonos üdítőkkel dolgoznak. Ha pedig beülünk valahová, jobb nem nézni a kulisszák mögé, mert talán egy limonádé vagy szörp büntetlen élvezetnek tűnik, de ki tudja, miből érkeznek a kancsóba az összetevők.

Az üveges szörp otthonra is jó opció, ha épp ragaszkodunk a dőzsöléshez, és nem akarjuk beérni csapvízzel. Csokoládéból is van néhány papír-fém csomagolású (nem egyberagasztva). Mirelit helyett itt a friss zöldség, Tom Sawyer mintájára ügyesen tálalva a gyerekeknek remek program a zöldborsópucolás, tökreszelés – csak össze ne vesszenek rajta túlságosan, hogy ki csinálja. A kekszek-chipsek világa már nehezebben pótolható, talán a csomagolásmentesen vásárolt pattogatott kukorica lehet opció, az is mikróban (üvegedényben!) elkészítve, mert bizony a tűzhelyhasználat sem túlságosan bolygóbarát dolog.

És itt el is érkeztünk a műanyagmentes július egyik buktatójához: sokan úgy képzelik, hogy a csomagolást úgy spórolják meg, hogy otthon elkészítik maguknak ugyanazokat a dolgokat, amiket eddig az ipar állított elő számukra, de ők sajnos nem cselekszenek fenntartható módon. Gondoljuk csak el, mennyivel nagyobb energiafelhasználás, ha minden háztartásban felfűtjük tűzhelyeinket azért a kis kekszért, miegymásért, vagyis mennyivel több szén-dioxidot pöfögünk a légkörbe, mint ha egy gyárban készül el ugyanez!

A kétkedők ugyanis azt kifogásolják, hogy a műanyagmentességnek semmi köze a klímavédelemhez, ami a szemétégetés korában azért erős állítás. A tanácstalanokat azzal vigasztalom, hogy ne csüggedjenek, amiért a húst és tejterméket gyakorlatilag lehetetlen műanyagmentesen beszerezni, hiszen a lényeg a fokozatosság és a változtatás igénye, aztán szép lassan a gyárak is csatlakoznak a csomagolások környezetbarátabbá tételéhez – lásd például a papírdobozos, egy tekercsen több papírt tartalmazó wc-papírt.img_20190706_095947_133.jpg

Ami viszont a mindkét társaságnak szól: valójában a hús és tejtermékek fogyasztásának visszaszorítása az igazán klímavédő cselekedet! Mert bár húst – csodálkozó arccal – itt is adnak saját dobozba, és tej is jön a helyi kisboltban a csapból (felforralandó, tehát a fenntarthatóság itt is kérdéses), de ezek előállítása megint csak lényegesen nagyobb széndioxid-, sőt metánkibocsátással jár, mint a növényi eredetű ételeké. Ha tehát a júliusi akció közelebb visz minket a szükséges lemondáshoz (beleértve azt is, hogy amit nem tudunk műanyagmentesen megvenni, azt nem pótoljuk, hanem elhagyjuk, vagy kevesebbet veszünk belőle), akkor a műanyag pusztító hatása mellett a klímaváltozás ellen is radikálisan fellépünk.img_20190707_201357.jpg

Amit még ez ügyben tehetünk: a kevesebb autózás, biciklizés, séta vonatozás remek program gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Nagyon vigyázzunk a növényekre, különösen a fákra (ne kivágjuk, ültessük!), és foggal-körömmel (vagyis inkább progresszív komposztálással) ragaszkodjunk az általuk megkötött szénhez: minél kevesebbet engedjünk belőle a légkörbe. Csodálatos folyamat ez: tavaly nyár végén két púpozott komposztládát hagytunk itt, és noha év közben nem tudtunk foglalkozni vele, most kevesebb mint egy ládányi kész komposztunk van! És ahol körbeérünk: komposztálással a műanyag szemeteszsák is megspórolható, hiszen nincs rohadó dolog a szemetesben: újabb lépés a műanyagmentesség felé!

A Plastic-Free July tehát egy remek alkalom arra, hogy összefogjunk egy globális probléma ellen, és mindenkit bátorítok, aki belevág – de akkor lesz igazán sikeres, ha fogyasztáscsökkentéssel jár, egyre szélesebb réteg figyelmét hívja fel a szemétkérdésre, és egyre többek igényét kelti fel, hogy folyamatosan változtassanak az életükön. Vagyis, ha nem zsigereljük ki annyira a bolygót, és a gyártóknak is üzenünk, hogy ha nem veszik ki részüket a környezetvédelemből, akkor bizony jelentős forgalomkieséssel kell számolniuk.

Elbukni a legnagyobb elhatározások mellett is könnyű: rögtön július első napján még visszautasítottam két teljesen fölösleges műanyag ajándéktárgyat a drogéria kasszájánál (a szokásos tirádával körítve a bolygó védelméről), ám másnap a gyereknek felírt gyógyszer csomagolását már nem választhattam meg. A valódi bukás azonban nem ez. Hanem, ha feladjuk, vagy ha beérjük azzal, hogy megcsináltuk, és nem folytatjuk autómentes augusztussal, komposztáló szeptemberrel, faültető októberrel, majd vegán novemberrel, végül vásárlásmentes decemberrel tetézve. A júliushoz hasonlóan ezeket sem a zéró tolerancia, hanem a fokozatosság jegyében.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gerillakuka.blog.hu/api/trackback/id/tr5914927148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kenyérdobáló 2019.07.09. 17:09:52

Nem kéne ennyire a csomagolásra rágyógyulni, hiszen még csak az sem mindig egyértelmű, hogy az alternatívában kevesebb a rejtett környezetkárosítás. Ehelyett valóban életmódváltásra van szükség, dehát azon kívül, hogy mindenből kevesebb, rohadt nehéz felmérni, mit is érdemes. Azon a pár nagyon egyértelmű dolgon kívül, hogy kevesebb utazás, ezen belül kevesebb autózás, vonattal menni nyaralni (kivéve, ha szénerőműből származik az áram), lehetőleg mellőzni a szemetet és szelektálni, meg persze eggyel kevesebb gyerekkel beérni. Persze felesleges dolog a pattogatott kukorica és a szívószál (kivéve bizonyos betegségeket), de a csomagolás egy része pl. megvédi az élelmiszereket az idő előtti romlástól (tehát kevesebbet kell előállítani és eldobni).
De van még pár dolog: igenis tessék csúnya szemmel nézni az autós gyerekszállításra meg arra, hogy a családtámogatási rendszer környezetellenes (családi házak építésének támogatása, autóvásárlási támogatás gyerekek után).

bozon 2019.07.10. 11:15:44

@kenyérdobáló: Az az igazság, hogy a csomagolás tényleg egy fontos és központi kérdés. A csomagolás egyszer használatos, és így instant szemét. Most már szinte bármit veszel, műanyagcsomagolásban adják -- talán a zúzottkövet és a csapvizet nem ;-) --, és ez bármilyen kis része is az árunak, a folytonos termeléssel-hazavitellel-kidobással irdatlan erejű anyagáramot jelent. Na, és nem is mindig kis része az árunak.

Azt, hogy az állami családtámogatási politika most pont ilyen, itt nem kommentálnám bővebben. Valóban lennének fenntarthatóbb és legalább ekkora erejű támogatásformák.

A kevesebb gyerekkel nem értek egyet, de megértem azokat, akiknek ez a döntésük.

qubit.hu/2019/05/03/mit-tegyunk-ha-mar-gyereket-vallaltunk-a-klimavaltozas-koraban