Amikor naponta jönnek a hírek arról, hogy fulladnak bele az állatok a műanyagszemétbe, és már-már végre kilátásba kerül, hogy tiltólistára kerülnek az egyszer használatos műanyagok, úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszémet: megpróbálok gyermekeim osztályában műanyagmentes Mikulás-ünnepséget összehozni.
Az első probléma, amit otthon kiküszöbölhetünk, de az iskolai Mikulásnál már kivédhetetlen: a mikulászacskó. Azon reményeim, hogy ezen a téren már történtek előkészületek a műanyagzacskó leváltására, hamar kihúnytak. Vannak ugyan textilzsákok, amik határozottan többször is felhasználhatók, és ilyen szempontból támogatandóak, de sajnos árban nem versenyképesek, ugyanis 20-szor annyiba kerülnek, mint a lagolcsóbb műanyagok, amiken legalább tényleg a Mikulás látható. A mélypont kétségtelenül a Disney- (miért Disney?!) mintás műanyagtasak.
Én mezei piros papírzacskóval is beértem volna, de az nem volt. Végül kiegyeztem az Aldiban a műanyaghoz képest 8–10-szeres áron kapható, de mondjuk Szent Miklós szimbólumával verhetetlen papírzsákkal.
A belevalókkal is ugyancsak meggyűlt a bajom. Abban szerencsére már van rutinom, hogy a földimogyoró, illetve a mandarin vásárlásánál ne használjak műanyag zacskót, és a Mikulás-figurával sincs gond, hiszen még megmaradt a hagyományos fémcsomagolása. Nem így a szaloncukor, amelynek zöme már gazdagon meg van küldve műanyaggal, alig van pár márka, amelyik dolgozik még a gyermekkorunkban megszokott papír-fém csomagolóanyaggal. Illetve ez is hiába, ha nem találunk kimérve, mert akkor bizony még a papírdobozra is ráhúznak egy jó réteg műanyagot – már ha nem eleve műanyagzacskóban van az egész. Van még a hagyományos csomagolású Sport szelet, ami azért mégsem annyira hagyományos, tekintve, hogy a belső rétegben található papírt és fémet csak a legelszántabbak tudják szétválasztani – de azok legalább szét tudják.
Amúgy csomagolás terén a gyártók hihetetlen mértékben szárnyalnak ilyenkor decemberben: a vegánok körében népszerű, így pálmaolajtartalmát leszámítva környezetbarátnak számító Oreo is olyan műanyag-nyelet növesztett erre az alkalomra, hogy az embernek sírni támadna kedve.
A könnyeim azonban igazán akkor eredtek el, amikor teljesen funkciótlan, és erősen megkérdőjelezhetű múltú és jövőjű virgácscsomókat láttam precízen csokronként műanyag zacskóban lezárva.
Rengeteg bóklászás és némi ráfizetés után azért megszületett a végeredmény. Ki csinálja utánam?
