Mindent a gyerekekért! Legyen szép és emlékezetes a ballagás is, ami e hét pénteken volt esedékes. De miről legyen emlékezetes? Arról, hogy hány másodperccel hozta előrébb ez is a világvégét? A ballagás ugyanis – hasonlóan más eseményekhez, ünnepekhez – nem kis részben újabb alkalom a dekorációs kreativitás kiélésére, ami viszont nem más, mint instant szemét.
Persze „lelketlenség” a szépet, az ünnepit helyből instant szemétnek titulálni, de mit mondjunk valamiről, amit reggel azért veszünk meg, szerzünk be, hogy délután már az nyomasszon, hogy melyik kukában fér el? Ahogy a rendezvényekhez mi hozzá szoktunk állni, most egy kicsi belvárosi gimnáziumnál segítettünk: rányomultunk a témára, de csak annyira, amennyire éppen lehetett. Volt dekoráció bőven, még mi is vittünk, de a sok-sok zöldhulladékot, ami belőle keletkezett, elvittük, otthon komposztáljuk – azaz nyom nélkül kivonjuk a rendszerből.
Ekkora halom zöldhulladék keletkezett egy kis intézmény ballagásán. A gondnok is hálás volt a hulladékcsökkentésért – bár a helyi logisztika szempontjai, és nem a fenntarthatóság miatt.
Tulajdonképpen a zölddekoráció maradhatna is, amennyiben hozzánk hasonlóan, (ökoláb-) nyom nélkül elintézné a helyi közösség az eltávolítását, azonban a nagyvonalú hulladékkezelés mellett van bőven olyan dekoráció ilyenkor (is), ami már eleve teljesen felesleges, túlmegy már minden szükségen, és megoldhatatlan nyomot hagy maga után akkor is, ha már nem látjuk. Ilyen például a héliumos léggömb. Látod, kislányom / kisfiam, mi ennyit is költöttünk rád ötlet nélkül, szebben is pompázik, mint a padtársadé, aztán jó kis madár- vagy víziállat-gyilkos műanyagszemét lesz belőle holnapra.
A jövő ifjúsága, a jövő környezetszennyezése
Nehezen változnak a beidegződések, de várjunk is, mióta van ez egyáltalán? Húsz éve alig lehetett lufikat látni ballagáskor, harminc éve pedig egyáltalán nem. (Vagy mi emlékszünk rosszul? Akkor legyen negyven.) A lényeg, hogy az se volt már a középkor. A temérdek zacskón, a csomagolásba csomagolt csomagoláson és számos újonnan felvett romboló szokáson túl erről se lenne nehéz leszokni, ha tisztában lennénk az ártalmasságának súlyával.
Pár éves életkép egy lufiideologista vitáról az ismerősi körből – a nem tudás felszabadít. Legyen a most ballagó diákok kezében más fegyver a boldogtalanság ellen!