Már több mint három hete, hogy megjelent Ferenc pápa legújabb apostoli buzdítása a „Laudate Deum” (Dicsérjétek az Istent). Ahogy már nyolc éve a Laudato si' enciklikával is, mélységes aggodalmától vezérelve a pápa most is messze kimozdul a komfortzónájából: tudományos igazságokat bizonygat a kételkedő vagy az igazi jótételekre rest közönségnek, illetve kitér egy még ingoványosabb területre is. Megállapítja, hogy a nemzetközi politika érdekegyeztető, döntéshozó és ellenőrző mechanizmusai egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy a klímaváltozás problémáját megoldják. Már akkor égett a ház, amikor a Laudato si' megszületett, de azóta – ahogy a mostani buzdítás is csüggedten de nem reménytelenül megállapítja – lényegében semmi nem történt, ami a valódi megoldás irányába mutat. Jószerével csak az a „kötelező erejű remény” maradt nekünk, hogy kötelességünk bízni, mivel a reménytelenség úgyse vinne semmire. 

Ferenc pápa velünk van. Valóságossá vált Sarah Connorként rázza ő is a kerítést a mit sem sejtő, nemtörődöm közönségnek 

Mit tehetnénk mi, hogy ez az üzenet, amit mi is közvetíteni próbálunk, és örömmel látunk viszont ennyire nagyban – és aminek apropója az idei ENSZ-klímakonferencia –, eljusson minél több emberhez a mi környékünkön is? Gondolkoztunk okos összefoglalókon, lényegkiemeléseken, de mivel úgyse lehetünk pápábbak a pápánál, és a szöveg magyarul még nem jelent meg, egyszerűen lefordítottuk az egészet. Olvassátok! (Javító célzatú megjegyzéseket is szívesen veszünk, ha a fordítás problémás.) De ezt se öncélúan olvassuk, hiszen nem (-csak) beszélni kell a témáról, hanem a terepen kell helytállni. Ahogy Ferenc pápa is megállapítja, az egyéni erőfeszítések a legalkalmasabbak arra, hogy hatásukra a – megoldáshoz szintén szükséges, de pillanatnyilag mindennél tohonyább – nagy rendszerek is mozgásba lendüljenek. 

Miről szól még? 

A téma és a gondolatmenet könnyebb áttekintése végett, illetve mégiscsak valami ízelítőként egy, a szöveg eredeti beosztását nem tükröző tartalmi eligazítást is közlünk. Ezek a buzdítás fő tartalmi szakaszai:  

Azért bátorkodunk ezt az alternatív tartalmi mutatót is iderakni, mert a szöveg egyes, tartalmilag elkülönülő részeit esetleg tényleg jól emeli ki azoknak, akik gyorsan igazodnának el benne – erre utal, hogy a német Wikipédia kommentárja is valami ilyesmit közöl. Szóval, elképzelhetőnek tartjuk (bízunk benne), hogy bőven vannak olyanok, akik e felosztás mentén tudnak gyorsan tájékozódni a szövegben, és nekik segítünk ezzel. 

Egyébként mi ez az „apostoli buzdítás”, és miért ez a címe? 

Az egyes pápai megnyilatkozások hierarchiájában ez nem a legfajsúlyosabb dokumentum, hanem egy kifejezetten tanító jellegű, abból sem a legerősebb megnyilatkozás. A benne foglaltak tehát nem adnak kötelező eligazítást, pláne nem alkotnak szabályokat a hívek számára, viszont azt már rögzítik, hogy aki e véleménnyel szembeszáll, az az egyház mai tanításával (az Egyház értelmezése szerint Krisztus tanításának mai folyományával, alkalmazásával) kerül konfliktusba; gondolatai nem afelé vezetnek, amely irányt az egyház a jó embereknek ajánl. 

Amúgy magasabb rendű megnyilatkozásra – bármennyire az emberiség valaha volt legfontosabb problémájával állunk is szemben – ebben az esetben már nincs szükség, hiszen az már létezik: ez a cikk elején már említett Laudato si' enciklika. És rögtön: mi is az enciklika? Pápai körlevél, ami szintén tanító (esetleg utasító) jellegű dokumentum; de tekintélyénél fogva lényegében már kötelező tanításokat tartalmaz. Formálisan tehát még ezzel sem tilos a hívek számára a klímatagadás vagy az adekvát cselekvés elmulasztása, de aki így tesz, „erősen kilóg a sorból”. 

A címre pedig maga a pápa adja meg a magyarázatot a szöveg végén: 

„73. Ennek a levélnek a címe »dicsérjétek az Urat«. Ugyanis, ha az ember igényt formál arra, hogy Isten helyét átvegye, akkor a saját maga legrosszabb ellenségévé válik.”

Az ember mély ráutaltsága a természetre és az a velejéig hálátlan, pökhendi bánásmód, ahogy magát végtelen hatalmúnak képzelve mégis bánik vele, oda fog vezetni, hogy a helyünk meg nem értése a természetben visszaüt, és az emberi méltóság alapvető feltételei válnak majd tarthatatlanná (ha durván és gerillakukásan akarunk fogalmazni: mi magunk válunk szemétté). Ha továbbra sem teszünk semmit ez ellen. 

Nem csak katolikusoknak 

Talán mondani sem kell, hogy a mostani buzdításban és az alapjául szolgáló, immár nyolc éves (!) enciklikában foglaltak nem katolikusspecfikus tanítások. Alapvető igazságok, amelyek így a katolikus hívek számára sem hagyhatóak figyelmen kívül, de ezek a szövegek érvényes olvasnivalók más vallások, valamint a nem vallásos közönség számára is. Univerzális tanításaik közé tartozik a klímaválság és a környezetvédelem (teremtésvédelem) ügyén túl a kérdés mély szociális beágyazottsága: az ember magát is megrövidíti, ha nem tiszteli a világot, amiben benne él, és ami az életfeltételeit biztosítja, és az emberiség ilyen hatalmas válságai szinte garantált, hogy a lehető legméltánytalanabbul ütnek vissza: minél szegényebb valaki, annál súlyosabb hatásokat kell elszenvednie. 

Mégiscsak bő lére eresztett felvezetésünket az univerzalitás jegyében a Laudato si'-re adott egyik korai muszlim reakcióból vett Korán-idézettel zárjuk, ami szintén kódolja a fenntarthatóság eszméjét: 

7. Az Égboltot magasba emelte és beállította az Egyensúlyt (Igazságot) 
8. Hogy ti ne borítsátok föl az egyensúlyt. 
9. Mérjétek ki a súlyt méltányosan és ne rövidítsétek meg a mértéket 

 (Az Ar-Rahman [55.] szúra 7–9. verse; Miháffy Balázs fordítása. Érdemes tovább is olvasni.)