Noha kedvenc témáink közé tartozik a rendszerek és az egyén közös felelősségéről papolni, van egy olyan helyzet, amikor egyértelműen és sokkal nagyobb a rendszerek felelőssége: amikor arról van szó, hogy ki rombolhat hatékonyabban. Míg a fenntarthatóság és a hatékony hulladékcsökkentés törékeny…

Rögtön lelövöm a poént: arra, hogy a szemétkérdést magunkhoz minél közelebb oldjuk meg. Ha a kukás szemszögből nézzük, az emberiség története nem is szól másról, mint arról, hogy egyre távolabb tettük le a szemetünket: a barlang elé, majd a faluszélre, majd a városoktól távolabb levő lerakókra, és a…

Mi mással is kívánhatna boldog új évet a gerillakuka, mint minden reciklálások legbiztosabbikával és legkevésbé technológiaigényes változatával, a komposzttal? És mi más is jelképezhetné e témában az új, nehéz, de reményteli kezdetet, mint az őszi avar? Az egyik őszi avarhalmunk az óvodaudvar…

A kattintásvadász cím nem kiábrándítani akar. Hát, nem ér meg egy jó kis komposztálás párezer forintot, amibe egy komposztkeret kerül? De. Nyilvánvalóan! Azonban amellett, hogy a komposzt mennyiségétől sohasem kell félni, bizony akad egy-egy időszak – a leginkább az őszi levélhullás –, amikor még…

Lassan véget ér a „faültető október”, és sehol semmi. Mégis, mit képzelünk mi? A helyzet az, hogy ezen a ponton tetőzik a tanácstalanságom, és bénultan nézem, ahogy terveim sorra kudarcot vallanak. Hogy fát kéne ültetni, nem vitás. A kérdés az: milyet és hova? Vigyázat: nincsenek válaszaim, csak…

Ígéret ne maradjon beváltatlanul: szép csendben letelt az experimentum magnificum ideje, nézzük meg, mi lett a komposztált diólevelekből – lassan már egy év után.

Hogy az avarszezon ne zavarszezon legyen, szögezzük le a legalapvetőbb tételt: az avar legjobb helye a komposztban van, nem a kukában és nem a tűzben.