Mi mással is kívánhatna boldog új évet a gerillakuka, mint minden reciklálások legbiztosabbikával és legkevésbé technológiaigényes változatával, a komposzttal? És mi más is jelképezhetné e témában az új, nehéz, de reményteli kezdetet, mint az őszi avar?

Az egyik őszi avarhalmunk az óvodaudvar sarkában. Már egyedül ez se kevés…

Késő ősszel, kora télen az óvodai projektünkben összegyűjtöttük az összes levelet, mivel nem engedünk a negyvennyolcból (és e nem engedésben innen, a távolból is nagyon hálásak vagyunk az együttműködő fenntartóknak és személyzetnek): a szerves anyagnak helyben kell maradnia, a szerves eredetű szénnek a talajban a helye (és nem hatalmas logisztikai rendszerekben, majd végül így vagy úgy a légkörben, ugye)!

Persze, ennek semmilyen hírértéke nem lenne, ha ez egyszerű lenne, de minden projektünkből, minden megmozdulásunkból, és azok minden nehézségéből levonjuk a következtetéseket mindenki számára. Itt most két fontos tanulság van. (Amellett, hogy az avar a legnehezebben kezelhető anyag komposztálás szempontjából.)

A kapacitásbecslés alapja nagyon sok helyen az avar lesz

Mivel az avar bomlik a leglassabban a házi komposzt alapanyagai közül, és az egyszerűség kedvéért ez is egyszerre, egy adagban keletkezik ősszel, a legtöbb családi házi és társasházi komposzt esetében kijelenthetjük, hogy egész évben az lesz a legnagyobb halom, amit ősszel produkálunk. Ha erre jön év közben a háztartási komposztálnivaló, a fűnyesedék és némi darált fa, az már nem fog az összmennyiségen alapvetően változtatni.

Már csak azért sem, mert szerencsére ez az avar azzal kezdi az éves útját, hogy pár hét alatt a felére-harmadára fonnyad (ne ijedjünk tehát meg, a hirtelen összegyűkt avarnak inkább ezt a fonnyadt állapotát tekintsük kiindulási mennyiségnek!). Ezt a fonnyadt avert tesszük az éppen valahogy álló komposztunkhoz, és ehhez a fonnyadt avarhoz fogjuk az év folyamán fokozatosan hozzákeverni a többi komposztálandót, s mivel ezek sokkal gyorsabban bomlanak, úgyis mindig az avar aktuális állapota lesz mindig a mennyiséget meghatározó fő tényező.

A fonnyadt avar egyébként segít is: ha a háztartási komposzt ronda (ne feledjük, televan, tele lehet papírfélékkel, ami nem egy esztétikus dolog önmagában), vagy egy-két napig egy kicsit szagos, ebbe keverve ripsz-ropsz minden probléma meg van oldva.

A másik őszi avarhalmunk. A jó megfigyelők láthatják már a bele-belekevert háztartási komposztálandókat is (a kere(sz)tekben az avar előtti és a tavalyi komposzt van).

És az mennyi is?

Már halljuk is a kattogó észkerekeket a sok lelkes olvasónál. Milyen mennyiségre is kell tervezni egy-egy fás kert esetén? Tudományos pontosságú becsléssel nem szolgálhatunk, de a mi esetünkben az eredmény az, hogy minden „nagy fára” két-hátom köbméter avar jut ősszel. Ez az a mennyiség, aminél az év során nemigen lesz több komposztunk.

Persze, a sok köbméter avar csak a kiindulás. Mellette ott kell, hogy legyen a már megérett tavalyi adag is. Ennek mennyisége is körülbelül annyi, mintha csak az avarral vittük volna végig az évet, és míg más anyagok a századuknál is kisebbre rogynak össze, mire teljesen elbomlanak, a lombkomposzt – feltehetőleg a fásszárúakban található, és az eredeti méretéhez hasonló szénvázzá aszó ligninnek köszönhetően – a kiindulási méretnek „csak” töredékére (mondjuk, tizedére) esik össze.

Ahol tehát az avar uralkodik, nagy fánként 2–3 köbméter a kiindulás ősszel, és kevesebb mint negyed köbméter lesz az éppen megérő komposzt. Ez alkalmasint rettentő nagy mennyiség, de mi nem rettenünk meg. Nem az a kérdés, hogy miért nem lehet, hanem az, hogy hogyan lehet.

És ha nincsenek fák?

Fák nélkül a háztartási komposztálandók és a fű mennyiségét kell megbecsülni. Fűből kövér, csapadékos időszakban – vagy locsolás mellett tavasztól őszig bármikor – 200 négyzetméterenként egy köbméter is keletkezhet (ebben már pár napos fonnyadás is bennevan, ne ijedjünk meg, ha fűnyírás után rögtön nagyon magas a kupac). Ha ennek a duplájára tervezünk, akkor ebbe bele fog férni a már bomló előző, az azelőtti, az azelőtti adag, és így tovább. A háztartásit is mellégondolhatjuk.

Ha fű sincs, marad a háztartási komposztálandó. Ez durván a kommunális szemét harmadát szokta kitenni, így egy „házartás” esetén (ez sokféle helyzetet jelenthet, de most csak nagyon durva becslésben vagyunk) heti egyharmad kuka, havi 0,15 köbméter (150 liter). Erre bőven elég lesz egy komposztkeret. A gyorsan bomló és jól töpörödő komposztfajták (háztartási és fű) mellé az éppen megérő tavalyi anyag számára elég plusz egy komposztkeretet betervezni.

Ahol tehát nincsenek fák, 100 négyzetméter gyepre kell tervezni egy köbméter (egy hagyományos fakeret) komposztkapacitást, ami a háztartási komposztálandó számára is bőven elég lesz; plusz még egy keret a tavalyi, most érő anyag számára.

A mennyiségi problémák legnehezebbike, az avar segített: egy nagyon durva becsléssel, de nagyjából minden esetre felgöngyölítettük, hogy mekkora komposztálási kapacitást kell beterveznünk (a kommentekben várjuk a pontosításokat). Otthoni és közösségi komposztálások szervezéséhez is jól fog ez jönni. Hajrá!