Pár napja adta ki az FKF a közleményt a facebook-oldalán, hogy immár – az ország többi szolgáltatójához hasonlóan – a műanyagszemét közé várja a többrétegű italosdobozokat, nem pedig a papírszemét közé. Örülünk, ha ezzel is hatékonyabbá vált a gyűjtési-válogatási rendszer (valószínűleg egyszerűbbé válik odabent a papír utóválogatása, viszont a műanyagé nem válik ugyanennyivel bonyolultabbá), de a közlemény körülményei bőven okot adnak az aggodalomra is (az éppen folyó legújabb „úgyis összeöntik” botrányon túl, persze).
A FKF didaktikus képsorozatának első tagja – legalább ennyit dolgoztak a lakossági tájékoztatással
2022 január elsejétől kell az új szelektálásra átállni, ehhez képest a közlemény időzítésével mindössze két gond van:
- Miért december 28-án jelenik ez meg a tökéletes semmiből?
- A hirtelen átálláshoz képest miért nincs benne egyetlen szó sem az átállásról; s benne arról, hogy azokkal az italosdobozokkal, amelyek már a papírkukában vannak, mit kell csinálni?
Az első problémára nincs magyarázat és mentség. A második esetben logikusan azt sejtjük, hogy úgyis lesz egy átmeneti időszak, amikor mind a papír-, mind az alapvetően műanyagszemétből (a sárga kukából) válogatni fogják az italos kartonokat, azonban az odafigyelő felhasználók valószínűleg szívesen vették volna az átállás jólszervezettségéről, gondosságáról szóló információkat, valamint azt is szeretnék tudni, hogy kevésbé odafigyelő polgártársaikat mennyi idő alatt, milyen intenzitással kell áttéríteniük a másik oldalra, vagy esetleg mikortól érdemes már ki is kapkodniuk a rossz helyre dobott italoskartonokat, ha zavarja a szemüket, és segíteni szeretnének.
Amit az átmeneti időszakról tudhatunk
Az FKF ügyfélszolgálata egy kis utánanézést követően (tehát nem előre felkészítve!) annyi információt tudott adni az átmeneti időszakról, hogy a most töltött papírkukák még el lesznek szállítva. Tehát az FKF a decemberben még emígy töltött papírkukák elszállítását nem tagadja meg, ugyanakkor a válogatásról és az esetleges további átmeneti időszakról nincs megbízható hír.
Sejtéseink szerint egyébként, mivel a papírhulladékot úgyis továbbra is vizsgálni és válogatni kell (a többféle papírfajta is más-más helyre megy, illetve figyelni kell az idegen anyagokat is), addig fog tartani az ámeneti időszak, ameddig a papírszemét közé dobott italosdobozok mennyisége, valamint az FKF „lelkesedése” indokolttá teszi azt, hogy ezeket az egyéb szennyeződésektől külön, a régi módon válogassák (sajnos, mivel az FKF láthatólag inkább az égetés iránt lelkesedik, az az időszak nagyon rövid is lehet).
A fenti információ és magyarázat helyett a közleményben találhatunk viszont arról szóló instrukciókat, hogy a nem csomagolási eredetű műanyag- és fémhulladéknak – mostantól vagy már régen is? – nem a sárga kukában a helye. Mégis, akkor hol? Abban biztosak vagyunk, hogy az FKF-nek ezek égetése sokkal rentábilisabb, mint a válogatása, ugyanakkor a környezetnek nem. Ez a kérdés tehát valószínűleg ugyanarról szól, mint a szintén égetőbe kerülő zöldzsákok, a megannyi hiányosság, nem cselekvés, és hanyagság, amelyekkel hátrtáltatjuk a klímaváltozás megállítását: spórolunk a környezetünk rovására.
Tekintve, hogy a nem csomagolási eredetű és a csomagolási eredetű műanyaghulladék között sokszor nincs különbség, ez a korlátozás érthetetlen. Messze nem tartozik a rózsaszín ködös „wishcycling” körébe az, ha a sárga kukába teszünk polipropilénből vagy a polietilén valamelyik változatából készült használati tárgyakat (tökéletes példa erre az FKF-posztban is felbukkanó kertibútor-maradvány). Sőt, mivel úgyis kézzel válogatott hulladékról van szó, a rendszerek erre fel vannak készülve – ahogy konkrétan az FKF legnagyobb átvevője is.
Miért állítjuk azt, hogy az FKF az égetés felé tereli a jobb sorsra érdemes hulladékot is?
Ahogy az előző posztban az avarégetéssel kapcsolatban, úgy most is érdemes leírni, hogy az égetőbe kerülő budapesti vegyesszemét meglehetősen rossz minőségű, alacsony a fűtőrtéke (ezért a hulladékégetőben általában gázzal segítik az égetést, és alkalmanként még az is előfordul, hogy ez nagyobb gázfogyasztást jelent, mint ha egy sima gázerőműben égetnék el ugyanazt a gázt). Ez a leginkább azért van így, mert magas a hulladék nedvességtartalma.
A magas nedvességtartalom alapvetően két okból fordul elő. Az első, hogy nem komposztálunk, és ezért a magas nedvességtartalmú konyhai hulladék és ételmaradék is a kukában landol (emiatt a nyári dinnyeszezonban sokott a szemét fűtőértéke a legalacsonyabb lenni). A másik, hogy nagyon-nagyon kevéssé vagyunk hulladéktudatosak, és ezért nem hogy nedves dolgokat, de sokszor italokat, megmaradt lekvárt, levest, sőt, vizet is a kukába dobnak az emberek.
Ehhez a nagyon rossz fűtőértékű hulladékhoz képest egyenesen felüdülést jelent az égetőmű számára, ha több műanyag és papír marad a vegyeskukában (a települési hulladékból előállítható legjobb fűtőanyag a műanyag és a papír megfelelő arányú keveréke). Ugyanemiatt került az avar is az égetés látókörébe. Persze, ez az egész egyáltalán nem felüdülés a fenntarthatóság és a környezetünk szempontjából. Az égetett hulladék mennyiségét nem növelni, hanem csökkenteni kellene.
Amit megtudhatunk az FKF-ről
Ha kinyitjuk az FKF facebook-oldalát, a fenti hiányosságok helyett bőven van rajta befogadnivaló információ. Például ugyanebben az évvégi időszakban három poszt is jutott abból, hogy Mártha Imre bepereli az őt pocskondiázó kormánypárti sajtóorgánumokat. Lehet, hogy erről egy poszt elég lett volna, s az italos dobozos átállásra, illetve a háttér leírására kellett volna ellőni hármat?
De pár poszt erejéig arról is értesülhetünk, hogy a Budapesti Közművek Zrt.-ben, amibe többek között az FKF-et is beolvasztották, mik a hiányszakmák. Ezzel nincs is semmi gond; jó, hogy hirdetik, hogy milyen munkaerőt keresnek, azonban elgondolkodatóak a részletek. A felsorolt szakmák tekintélyes részben olyan irodai munkák („kontrolling-, és adóügyi szakemberek, ügyfélszolgálati munkatársak, beruházási projektmenedzserek, IT-hálózati rendszermérnökök, műszaki statikus tervezők és projektelőkészítő mérnökök”), amelyekből vállalatösszevonáskor felesleg szokott képződni. S ha már vállalatösszevonás, azt is olvashatjuk, hogy az összevont cég munkavállalói létszáma magasabb, mint az elődcégeké összesen. Akkor min fognak spórolni? Az utcai kukákon és a hulladékfeldolgozáson?
Nem ez lenne a feladatuk – különösen ökológiai válság és „zöld” városvezetés idején nem.
Mit tegyünk?
Amikor nem tudjuk, mi történik odabent, kövessük az utasításokat, ne terheljük saját kísérletezéssel a rendszert, de amikor a kulisszák mögé látunk, akkor sajnos akadhatnak ennél jobb útmutatások is (például a nem csomagolási eredetű műanyaggal vagy a zöldzsákokkal kapcsolatban). Ahol csak lehet, emeljük fel a szavunkat a megbízhatóbb, hatékonyabb rendszerekért, a fenntarthatóságért, és segítsük ezen célok elérését (szelektáljunk lelkiismeretesen!), azonban amíg világ a világ, a legbiztosabb a hulladékcsökkentés. Amit nem termelünk meg (vagy megfelelő hulladékok esetében: amit komposztálunk), az nem fog sehol gondot okozni.
Visszatérve az italos kartondobozokra, ezek feldolgozása nem valami hatékony, ezért ezek is abba a körbe tartoznak, amit minél messzebbről el kellene kerülni. Sajnos, ehhez ma már túlságosan elterjedtek, ezért az egyéni erőfeszítés itt már nem elég.
