Tulajdonképpen ez kellene, hogy legkönnyebb legyen: minden, ami (tiszta) papír, idevaló. Van azonban pár régi és új részlet, amit mindenképpen át kell gondolni – nagyon bonyolult persze ez sem lesz. Annyit mindenképpen érdemes előzetesen és összefoglalólag megemlíteni, hogy a papír elég jól újrafeldolgozható nyersanyag – manapság lényegében csak azért nem pörög az újrafeldolgozás, mert az egyszerűségre, az olcsóságra, az eldobhatóságra, a könnyű helyettesíthetőségre törekedtünk ebben is: az új papír olcsóbb, mint az újrafeldolgozott –, de a fenntarthatóság érdekében mindenképpen megéri a lehető legtöbbet visszajuttatni a körforgásba.

<<< A szelektálási receptgyűjtemény főoldala  

Ami jöhet a papírba 

• Újságpapír (nem fényes), könyv (ez jelenleg amúgy a legértékesebb papírfajta) 
• Ha máshova nem mehet (nincs komposztáló), akkor a szennyezett (zsíros, sáros stb.) papír is 
• Hullámpapír, erősebb karton, dobozok (ez is viszonylag értékes másodnyersanyag) 
• Irodai papír 
• Prospektusok, szórólapok, „igényesebb” kiadványok fényes papírja (ez a legalacsonyabb értékű másodnyersanyag) 
• Papírból formázott „háromdimenziós” csomagolási eszközök, pl. tojástartó, formázott helykitöltő papírelemek

Ami nem jöhet a papírba 

• Amit a hétköznapokban „papírnak” szoktunk nevezni, de valójában nem az. A Túró Rudi „papírja” (a tapasztalataink szerint ez a leggyakoribb nem papír a papírkukában), egyéb csokoládék hasonló „papírjai”, az alufólia mint „ezüstpapír”, papírpohár, üdítős kartondoboz
• Undorító állagú szennyezett papír (zsíros, étellel szennyezett, sáros, penészes), illetve háztartási papírnemű: zsebkendő, szalvéta, papírtörlő, különféle szűrőpapírok – ezeket komposztálni kell 
• Jelentős részben idegen anyagot (pl. eltúlzott mennyiségű ragasztószalagot, fóliarétegeket) tartalmazó egyéb összetett, papírszerű és papíralapú dolgok 

Átgondolható részletek 

A fenti listákban burkoltan már lerántottunk egy leplet (elnézést a képzavarért!) egy rejtélyről, tisztáztunk egy régi kérdést: a koszos pizzásdobozét (és hasonló dolgokét). Ha csak lehetséges, a pizzásdobozok szennyezett részei menjenek a komposztba, de ha kis mennyiségben a papírhulladék között kötnek ki, az se baj (reméljük azért, hogy nem gondolkodnak így sokan, mert akkor a sok kicsi összeadódik). A papír feldolgozása van ugyanis a legközelebb a naiv módon elképzelt újrafeldolgozási képhez: mindent ledarálva egy nagy főzelék keletkezik, aminek a tetejéről le lehet fölözni a zsírt, és az aljáról le lehet fejteni a sarat. 

Amúgy a papírkukában érkező anyag neve a szakmában „vegyes papír”, amit a különböző papírféleségek optimális újrafeldolgozása végett válogatni kell, és ez is kézzel történik. Azonban a műanyagok és társaik kézi válogatásával kapcsolatban elmondott aggályok itt nem jelentkeznek, hiszen a papírhulladék eleve tisztább, s a válogatás is magától értetődőbb, az egyes papírféleségek kicsi arányú keveredése nem akkora probléma.