Alapvetően minden, ami elterjedt, egyszerű felépítésű műanyagból (egy darabból) van; tehát nem kevert, nem összetett, nem habosított termék és nem műszálas textil. Emellett a két legelterjedtebb fém: alumínium és vas. Továbbá az előzőeken felül minden olyan hulladékfajta, amit a helyi szabályozás ebbe a kukába sorol. Érdekes, elsőre önellentmondásnak látszó, praktikus előírás még, hogy maguk az ide kerülő tárgyak lehetnek koszosak, de a kukát nem mocskolhatják össze. Úgy pakoljuk a sárga kukát, hogy tudjuk, ezt „odabent” alapvetően kézzel fogják válogatni!

<<< A szelektálási receptgyűjtemény főoldala  

Ide kerülhet: 

• A legelterjedtebb műanyagpalackok: a petpalackok, és ezeknél megengedett, hogy a kupak és a címke is rajtuk legyen (életképtelen lenne az a technológia, ami ezektől lebénul) 
• Egyéb egy darabból levő műanyag palackok (ezek általában politetilénből vagy polipropilénből vannak; PE, LDPE, HDPE és PP) 
• Egyszer használatos műanyageszközök (alapvetően egyéb csomagolóeszközök és poharak, tányérok, evőeszközök) 
• Fóliák, zacskók és szatyrok 
• Alumínium italosdobozok (sörösdobozok és társaik) 
• Acél konzervdobozok (szinte minden konzervdoboz acélból van; néha még a sörösdobozok is) 
• Egy darabból levő műanyagtárgyak (mindenre érvényes, hogy a műanyaghulladék feldolgozása nem tud mit kezdeni a többféle anyagból összerakott, összeragasztott dolgokkal) 
• Nagyrészt egyfajta fémből levő tárgyak (a fémek feldolgozásánál kisebb probléma, ha műanyagok és papír kerül a gépezetbe, de túl sok ne legyen) 
• Különleges, a főszabálytól eltérő helyi szabályozásként ma már Magyarországon mindenütt az italos „kartondoboznak” nevezett TetraPak dobozok (logikusan ezek mellé bekerülhetnének a „papírpohárnak” nevezett többrétegű – papír- és hagyományos műanyagréteget tartalmazó – poharak is, hiszen ugyanúgy kellene ezeket is feldolgozni, azonban a TetraPak gyártójával kötött megállapodások ezekre nem terjednek ki)

Nem kerülhet ide 

• Összetett dolgok, amelyek tartalmaznak műanyagot vagy viszonylag kevés fémet (az ilyen csomagolásokat azonnal be kellene tiltani). Ha ragasztott csomagolásról van szó, próbáljuk szétválasztani; ha rétegeltről, akkor, ha túlnyomórészt papír (pl. nagyon vékony műanyagfóliától fényes karton), akkor menjen a papírba, de ha másmilyen, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. 
• Az általában a tájékoztatókban is szereplő „műanyagnak ismert”, de az alapkritériumoknak nem megfelelő tárgyak: műszálas ruha, polisztirol és egyéb műanyaghab, adathordozók, elektronikát tartalmazó izék. S hogy miért?
  • A habosított dolgokban fajlagosan nagyon kevés anyag van (azért könnyűek), és emiatt kicsit koszosan is túl sok szennyezőanyagot vesznek fel, emiatt  csak nagyon tisztán érdemes őket feldolgozni (a polisztirolhabnak szokott lenni ezt célzó külön gyűjtése, csak akkor el kell vinni egy hulladékudvarra vagy hasonló helyre). Emellett rakodáskor, válogatáskor is furcsán viselkednek a könnyűségük miatt.
  • A ruha mindig összetett anyag (a varrások, szálkeverékek stb. miatt), de egyébként is sokszor nehezen feldolgozhatóak a műszálak anyagai. 
  • Az adathordozók (kazetták, floppyk, cd-k, memóriaeszközök) mindig összetettek. Nemcsak egyféle műanyagot, és nem is csak műanyagot tartalmaznak. 
  • Az összes itt felsorolt kivételre igaz továbbá az is, hogy nagyon kicsi, legfeljebb egy-két százalékos arányt képviselne a műanyaghulladékon belül, ezért „nem érdemes” törődni vele, „hibaszázalékon belül van”. Valójában a saját hulladékáramában kellene mindegyikkel foglalkozni (pl. a létező, de nem eléggé használt ruhagyűjtésben, polisztirol-gyűjtésben, cd-gyűjtésben stb.), és a gyűjtőpontokat a mainál sokkal hozzáférhetőbbé (sűrűbb hálózattá) tenni. 
• Vannak „önmagukban, eleve nem feldolgozható” műanyagfajták, de ezekre a rendszernek fel kellene készülnie, és nem a használóknak kellene tudniuk, hogy az egyes műanyagfajtákkal mit csináljanak. A legtöbb rendszerben ilyen a PVC, a polisztirol és korunk „legszuperebb” (igen nagy méretpontossággal fröccsönthető) műanyaga, a például Legókat és különféle elektronikuskészülék-házakat alkotó ABS. Ezeket valójában különböző mértékben lehetne hasznosítani, de „nem éri meg” (ezt vagy meg kellene oldani, vagy be kellene tiltani őket).
• Itt feldolgozhatatlan műanyagnak tekinthetőek a komposztálható műanyagok is. A műanyagáramban semmi keresnivalójuk, ugyanakkor ezekre is igaz, hogy a rendszernek kellene felkészülnie a fogadásukra, kiszortírozásukra. 
• Van olyan speciális helyzet, amikor az itteni anyagok között lenne érdemes gyűjteni az üveget is, azonban általában az üvegnek itt semmi keresnivalója. 

Problémák, mögöttes meggondolások 

Ahogy a felvezetőben említettük, itt olyan hulladékáramról van szó, amit alapjában kézzel válogatnak; tehát (a fémeken kívül) az fogja meghatározni a kezelhetőséget, hogy kézzel hogyan lehet válogatni a szemetet. Ennek vannak triviális következményei, mint például a (tűrhető) tisztasági követelmény, de egy nagyon alapvető folyománya, hogy csak olyan hulladékfélék fognak belőle jó helyre kerülni, amelyek a másodperc törtrésze alatt a látvány alapján kikapdoshatóak a halomból (a futószalagról). 

Emiatt ma a budapesti sárga kukából az automatikusan kiszedhető alumínium, vas és fóliaféleségek, zacskók mellett az alábbi háromfajta hulladék – és semmi más – jut az újrahasznosításba: 

• petpalack, 
• nagy (tisztítószeres) PE (politetilén) anyagú flakonok, 
• TetraPak dobozok. 

Ez azért kifejezetten fájó, mert így a budapesti rendszerben nem hasznosul újra az egyébként egyik legjobban újrafeldolgozható műanyagfajta, a polipropilén. Nagyon sokfajta csomagolás, tárolóedény készül ebből, nagyon hatékony lenne az újrafeldolgozása, de kézzel hatékonyan nem válogatható. További fájó pont, hogy sok polipropilén edény a régebbi polisztirolból készült változat helyett van (például a joghurtospoharak), kifejezetten az újrafeldolgozhatóság végett, de ugyanúgy a szemétbe kerül, mint ha polisztirol lenne. 

Egyszer használatos polipropilén edények. Hiába szorult vissza a polisztirol, Budapesten ezek nem hasznosulnak újra, a többi régióból nincs információnk. Felhasználóként mégis úgy érdemes őket kezelni, hogy újrahasznosíthatóak! 

Ezzel viszont egy másodpercig nem szeretnénk azt mondani, hogy ezeket ne tegye senki a műanyagszemétbe! A hogy fentebb is írtuk, a rendszer elvileg köteles lenne a logikusan idevaló hulladékfajták mindegyikének adekvát kezelésére. A polipropilénnel kapcsolatban feltételezni kell, hogy akár holnaptól újrahasznosulhat; arról nem is beszélve, hogy a nem budapesti regionális rendszerek könnyen lehet, hogy már ma is jól kezelik. 

Egy másik, nem kisebb gondot okozó műanyagfajta a PVC. Nem dolgozzák fel újra, azonban a klórtartalma miatt a szemétégető füstgáztisztító-kapacitását is erősen leköti. Emiatt a sárga kukából nem újrafeldolgozott (jelenleg rémületesen magas arányú) anyag nem is az égetőbe kerül, hanem a lerakóba (hogy miért nem oldják meg ezt a problémát a rendszeren belül, az megint egy jó kérdés – nem a felhasználó feladata az ilyen kezelése sem, de emiatt hosszú távon lehet, hogy jót tesz, aki a műanyagszemétből egy alapjában véve odavaló anyagot, a PVC-t inkább kihagy).