Elmúla a karácsony. A keresztény hagyományban a vízkereszt jelentette a karácsonyi időszak végét, a 21. századi fejlett világban a kidobott fenyőfák kupacai.
Az ám, két hete még teljes díszben ott álltak a nappalikban, mert a karácsony attól karácsony, hogy kivágunk egy fát, ami már túllépett a kezdeti gondozást igénylő szakaszon, és feldíszítjük ahelyett, hogy éppen elkezdené nagy mennyiségben megkötni a légköri szenet. Érdekes: a klímaváltozással a fásítás is egyre energiaigényesebb folyamat, minden megeredt fát nagyon meg kellene becsülni.
Alatta voltak az ajándékok, amik attól ajándékok, hogy be vannak csomagolva. Persze zömmel a jajistenemennekisannakisvennikellvalamit lelkiállapotban megvett kincs. Aztán jön a szilveszter a tűzijátékokkal. Igazán csak évente egyszer, na. A gyerekek kedvéért. A szemetek válogatása meg ne tegye már tönkre ezeket az emelkedett pillanatokat!
Nekünk kicsi műfenyőnk van. Jópár éve szolgál minket, és hű társunk marad már mindig. Műanyagból van, elnyűhetetlen, de akkor használjuk is ki! Azért persze ez sem megoldás, de kell, mert mindenütt van. A sok kivágottból meg lesz kommunális hulladék jó sok szelektálatlan műanyaggal, satöbbivel keverve.
Szeressük egymást, mint ahogy Krisztus szeretett minket; hozzunk áldozatot, miként ő is hozott értünk, és ne a környezet mértéktelen kizsákmányolásával tegyük nagyszabásúvá az ünnepet. A három király, akiket vízkeresztkor ünneplünk, ajándékot vitt a gyermek Jézusnak. Mi mit tudtunk adni neki? Szemetet?
