A szoros ismeretségek révén egy XI. kerületi társasházban kezdeményeztük a komposztálást, és ott voltunk az indításnál is. Nagyon fontos tudatosítani, hogy amikor arról beszélünk (mert erről kell beszélnünk), hogy mindig van még egy lépés előre a szemétcsökkentés terén, akkor például arról is beszélünk, hogy a komposztáláshoz nem kell saját kert; nem csak a saját kert kötelez minket erre. 

A társasházakban is keletkezik a konyhai hulladék, keletkezik mindenféle háztartási papírtörlő-féleség, s az ősz szépségei közt ott van a kertben és az utcafronton a sok avar. Szerencsére a XI. kerületben ez mind teljesen ingyen kezelhető, hiszen a kerületnek van komposztkeret-osztási programja, s minden társasház két keret átvételére jogosult. 

Már rakjuk is össze a kereteket

Annyit érdemes elmondani a telepítésről, hogy a kereteket célszerű a háztól (a szomszédétól is!) a lehető legmesszebb tenni, ugyanis a komposzton élő hangyák, vagy az időnként a száraz részekben elvackolódó egerek (minden esőmentes helyen vannak, pl. a bokrok, borostyán, deszkarakások stb. alatt is) jobb, ha messze vannak a háztól. Ezen kívül a komposzt kerüljön minél kevésbé száraz helyre, hiszen az eső nagyon jót tesz a lebomlási folyamatoknak (és nem utolsósorban az előbbiek alapján csökkenti az egerek beköltözési kedvét).

Ennek megfelelően itt a komposzt a kert végébe, a két sarok közül a fák által kevésbé védettbe került.

Ezen kis kupacok széntartalma sem kerül már a légkörbe!

S ha már kész a komposzt, gyorsan be is vittük a ház előtti leveleket. Egy kicsit itt is többletmunkát adott, hogy az utcán eldobált szemét mellett még a lomtalanításból ottmaradt, azóta el nem takarított apró szemetet is ki kellett válogatni a levelek közül. Egyszer majd arról is írnunk kell, hogy az, amit eufemisztikusan csak lomtalanításnak nevezünk, valójában micsoda illogikus szemétefesztivál. Ennek is teljesen máshogy kellene mennie!

A fenti levélmennyiségben a szemetelők ezt rejtették el nekünk; még egy laptopakkumulátort is kaptunk!

S a végére egy igazi gerilláskodás

Késő este tudtam csak odamenni, hogy az előkészített, összegyűjtött leveleket behordjam, s odafelé menet megláttam ezt az utcán árválkodó két zsákot. Értem, hogy sokan hatalmas nyűgnek találják az őszi falevelekkel való megbírkózást, amit érdemtelenül mért ki rájuk a sors, de mire gondolnak, amikor így leteszik a cuccot jeltelen kukászsákban az utcára? Majd elviszi az, aki élvezi az elviselhetetlen és méltánytalan nyűgöt? Vagy majd a kukások jófejségből segítenek a fekete zsákban rejlő szemetet is eljuttatni a légkörbe vagy egy szemétdombra?

Vagy akik így tesznek, nem tudják még, hogy a kuka, a kukászsák, az utcán hagyás nem egy alternatív univerzumba vezet, hanem minden gramm hulladékról valakinek gondoskodnia kell. Erről a két zsáknyiról például nekünk, a becsületes megtalálóknak.