Miután már szinte mindenki visszavonhatatlanul – azaz vásárlásig menően – eldöntötte, hogy milyen karácsonyfát akar, beszállunk a vitába. Nem biztos, hogy igazunk van, ezért az idei döntés után az egy évig tartó új gondolkodáshoz járulunk hozzá. Nem is biztos, hogy az állásfoglalás az első lépés; hanem pusztán az, hogy végre gondolkodjunk arról, mekkora környezetterheléssel, azaz dúlással jár egy-egy szokásunk. Ahogy mondani szoktuk: minden, amit megfogsz, örökké a tiéd, akár látod még, akár nem. Kötelező gondolkodni, gondoskodni arról, mi lesz vele.

Előre is elnézést mindenkitől, aki úgy látta, nyugvópontra jutott az ügy, hiszen az utóbbi időben szinte minden ezzel kapcsolatos vélemény inkább a kivágott, valaha elő fenyő mellett teszi le a garast. Az utoljára linkelt, egyben legfrissebb és leghatározottabban állást foglaló cikk kulcsmondata az, hogy „Legalább 20 évig kellene használni egy műanyagfenyőt, hogy környezeti szempontból egyenértékűvé váljon a vágottal.” De van más megfontolnivaló is?

Van.

Az első rögtön egy reakció erre a húsz éves mondatra. Most dekorációként vagy tartós használati tárgyként gondolunk a karácsonyfára? Máris hasznát vesszük a karácsonyfáról való alapos gondolkodásnak más vonalon is: a dekoráció – ideértve a csomagolást is – instant szemét. Biztos szükség van rá? Ha mindenképpen, akkor legyen többször használatos; vagy ha nem, akkor minél könnyebben újrahasznosítható. A legjobb a komposztálható vicik-vacak: ágak, gyümölcs, fából készült installációk (egyébként, ha már igazi fenyőt vettünk, minden ellenkező híresztelés ellenére érdemes azt is komposztálni!), a második legjobb választás a papír (nem számítva azt az első kézből szerzett információt, hogy per pillanat Magyarországon számottevő papíripar hiányában lényegében eladhatatlan a hulladékpapír mint másodnyersanyag...), ami egyébként végszükség esetén szintén komposztálható. A karácsonyfa viszont miért ne lehete tartós, akár hússzor vagy többször újrahasználható?

A második érdekes kérdés a föld, a víz, a mezőgazdaság használata. Olyan rejtve lopakodik, mint a klímaváltozás, de előbb-utóbb látható, húsba vágó probléma lesz, hogy mire is használjuk a termőterületeinket (egy sokkal nagyobb kérdés, a bioüzemanyagok kapcsán már óriási port vert fel ez az aspektus). Minden, ami nem oxigén- vagy élelmiszer-termelés, az luxus. Igaz, hogy a karácsonyfa-termelés ugyanolyan mezőgazdasági munka, mint a többi (a maga praktikáival, vegyszereivel), csak az eredménye nem annyira fontos. Olyannyira, hogy igaziból nem is a fenyő kontra műfenyő vonalon kellene tárgyalni ezt a vitát: a legjobbak az igazán alternatív helyettesítők. Azért ez is csapda lehet: ha a helyettesítő mondjuk három méternyi műfenyőág-füzért vagy egyéb műanyag fillefrancot tartalmaz, akkor ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk (de a megoldás itt is: használjuk újra legalább hússzor!).

Életfa-szimbolika – halálfa-valóság

A harmadik, és nekünk legfontosabb gondolkodnivaló első ránézésre romantikus hülyeség: faölelgetés. Szegény fák! De ha mélyebbre megyünk, mit szimbolizálnak a fák, milyen igazi hasznot hajthatnának nekünk? Az oxigént, a szén megkötését, az életet. Mit szimbolizál akkor az, hogy évről évre kinyírunk és aztán megszégyenítve kidobunk egyet? Sajnos, nem megoldás a könnyű kiút keresése, a földlabdás, gyökeres fenyő sem. A legtöbb eleve elégtelen méretű gyökérzettel kapható, hiszen a rendes méretű földlabda emelgetése nem átlagvásárlóhoz illő munka. Aztán jön még a szoba döglesztő melege, s végül saját kertbe kiültetve (hány fér el?) nem is gyakran szoktak ezek a fenyők megeredni. Ha pedig visszaválthatóként van meghirdetve a gyökeres fenyő, erősen kétséges, hogy ki vállalja ennek a visszaszállítását, majd újra elültetését azért, hogy aztán jó eséllyel szintén ne eredjen meg.

Egyébként a címre van válasz, el is hangzott fentebb, csak ki kell lépni a megszokott keretek közül: egyik sem. Remélhetőleg elterjednek az alternatív megoldások. Ahogy talán egyre többeknek sikerül majd a tárgyak – vagy legalább a felesleges tárgyak! – nélküli karácsony is.