Az egész azzal kezdődött, hogy – zöld ígéretek ide vagy oda – a tavaszi járványhelyzet miatt elmaradt budapesti lomtalanítást az FKF nyáron és ősszel amennyire csak lehet, be akarta pótolni. Egyszerűen átgondolható, hogy ez miért rossz, ezért akár maguktól is kitalálhatták volna, miért kellett volna kihasználni ezt az esélyt is arra, hogy átálljanak a nem drágább, nem bonyolultabb házhoz menő rendszerre. De nem sikerült.

Miért is jobb a házhoz menő lomtalanítás?

Mert az marad a szemét gazdája, aki kitette. Egyeztet a kukásokkal, kiteszi ekkor és ekkor, aztán ha olyat tesz ki, amit nem lehetett volna, a megbeszélt időpont után visszaviszi. Ha nem, ország-világ látja, hogy ki volt az, hiszen az ő háza elejét csúfítja el.

Mindehhez nem kell több kukásautó, nem kell több üzemanyag, csak egy olyan internetes felület, amin a földrajzi elhelyezkedésünk függvényében el lehet kérni az időpontokat (hogy tényleg ne kelljen sokat futnia a kukásautónak, hanem egy nap csak egy környéken járjon). Ez olyannyira nem űrtechnika, hogy nemcsak külföldön, hanem Magyarország egyes területein is így van már régóta.

Ehhez képest

Hát, pont a fentiek miatt szeretjük annyira a szemétfesztivált, a korlátlan és válogatás nélküli szeméttermelés szilaj ünnepét! Rég nem a saját portájuk elé teszik ki az emberek a szajrét, hanem általában a legközelebbi sarokra, ahol már senki nem tudja, mi kié volt, s ha a kukás esetleg nem viszi el (egyébként pont a szemétfesztivál-jelleg miatt el szokta vinni, sőt, támogatják is a fesztivált, lásd lentebb), már nem az ő gondja.

De a legrosszabb az egészben az, hogy a történet minden szereplője teljes mellszélességgel ezt támogatja.

Elkerülhetetlen a lakosságnak

Aki figyeli e témát, vagy akár konfliktusokat is vállal a szemétcsökkentés érdekében, láthatja, hogy a mai társadalom mennyire kötődik a szeméttermelés szabadságához. Jó-jó, szelektálgatunk egy kicsit, de emellett le kell tudni ereszteni a régi fáradt gőzt. A vegyeskuka mérete ugyanakkora maradt (általában élnek is ezzel az emberek, és a szelektálás mellett is megtöltik, ha törik, ha szakad), és Budapesten megmarad a szemétfesztivál is. Hát, ne nézegesse, ne korlátozza, ne szóljon bele senki se, hogy mit dobunk ki! Állítom, az oktatásügyet, az egészségügyet, a jogrendszer bármelyik alapját könnyebben lehetne / lehet (a kívánt verzió politikai oldaltól függően aláhúzandó) a közvélemény szeme láttára teljesen lerombolni, mint a szeméttermelés szabadságát.

Elkerülhetetlen a politikusoknak

A tavaszi lomtalanítás pótlásához képest szűk időtartam eredménye, hogy az alacsonyabb népességű kerületekben a nagy fesztiválszervezői buzgalom mellett is csak úgynevezett gyűjtőpontos lomtalanítás van. Mi is ez? Az, hogy be lehet vinni a cuccot a hulladékudvarba, vagy ha a kerületben éppen nincs ilyen, akkor egy hétre nyitnak egyet. Ezen méltán háborodik fel az, akinek nincs teherautója, utánfutója, vagy akár autója sem, de a kérdés kiválóan alkalmas politikai haszonszerzésre is.

Az már csak egy furcsa vicc a történetben, hogy a lakosság sokszor magától is kialakítja ezeket a gyűjtőpontokat. Olyan helyre kell ugyanis tenni a szemetet, ahol nincs gazdája. A sűrűbben lakott városrészekben, lakótelepeken vagy közlekedési csomópontokben kialakulnak tehát a hatalmas szeméthegyek, amelyekhez elzarándokolhat más környékek népessége is.

Szeméthegy, azaz spontán gyűjtőpontos lomtalanítás. Honnan jön elő ez a mennyiség minden évben? (Ráadásul ez a hegy idén kétszer épült fel, mert egyszer a határnap előtt elvitték ezt is.)

Elkerülhetetlen a kukásoknak

De nem csak pofázunk. Egy pince kipakolásakor vállalkoztunk arra, hogy a lomtalanítástól megmentjük az újrahasznosítható hulladékot. Nem egy egyszerű feladat, mondhatnánk azt is, hogy senki se csinálja utánunk otthon – ha nem pont ezt kellene csinálni otthon.

Mi is van egy ilyen kipakolásban, amit nem lenne jó a szemétfesztiválba hajítani? Az egyik ilyen, nagy mennyiségben jelen levő szemétfajta a papír. Hullámpapír dobozok, újságok, könyvek, füzetek. Az első adagot nagyon érdemes volt éjfél után kefélgetni, hogy ne legyen poros, meg válogatni, hogy a rohadtak ne rontsák az újrafeldolgozást (azok, ugye, a komposztba mentek), majd előírásszerűen, kilapítva kitenni a színes kukák mellé. A szelektívet gyűjtő kukások gondoltak egyet, és nem fáradtak a bepakolással. Úgyis szemétfesztivál van, mehet abba is!

Akárhogy erőlködtünk, ezek a hullámpapírok a kárhozatra jutottak. Ez a fesztivál rendje!

És amikor a csúnyán otthagyott halomért másnap visszamentünk, az el is tűnt. A szemétfesztivál meghirdetésekor ugyanis hiába keménykednek a kukások az előző este és nem korábban való kihelyezéssel, azért suttyomban elviszik azt is, ami korábban kint van. Szemétfesztivál van, és a közönség ezt akarja. Akkor legyen ez! De hogyan fogja ekkor legközelebb komolyan venni a lakosság a pontos kirakási időpontot? (Szerencsére ennél sokkal több papírt már illúziók nélkül a hulladékudvarba vittünk, s szintén akadt egy rakás üveg, pár elektronikai cucc, illetve néhány használható dolog, ami végül jó helyre került.)

De nem veszi senki komolyan a veszélyes hulladékok tiltását se. Gazdátlanul ki lehet tenni, elviszik, hol itt a probléma?

Nem valószínű, hogy ez a rakás hullámpala feltűnés nélkül került ide. Fesztivál van!

Szépen elviszik a halmokba odatett vegyszereket, autógumit, sima szemetet, bármit. Hogy is tehetnének mást, ha egyszer szemétfesztivál van? Hogyan lehetne a teljesen szabadon, gazdátlanul összehordott szemetet otthagyni?

Ami a szemétfesztiválon történik, az ott is marad. Ez a folt az aszfalton például évekig itt fog maradni, olyan anyag ömlött itt ki.

A veszélyes hulladékok terén ráadásul különleges, máshol el sem érhető szolgáltatással csábítgatja az FKF a fesztivál népét. Veszélyes hulladéktól más időszakban nem is lehet megszabadulni. Nekünk legalábbis a helyi hulladékudvarban már évek óta nem sikerül. A fesztiválon viszont a rendesebbek választhatják az ilyenkor külön létesített és mégis működő átvételi pontokat, a bulisabb népek pedig alkalmazhatják a fent említett közéhajítás módszerét is.

Itt vannak egy szintén kapitális szeméthegy helyén a kukások által kiválogatott veszélyes hulladékok. Valaki egy zsák szeméttel már elkezdte visszahozni a fesztiválhangulatot.

Az egészben a slusszpoén az, hogy van olyan szemétfajta, amit simán szelektálhatónak gondolnánk, de az FKF mégse veszi be a hulldékudvarnál sem. Ez a vas és egyéb (nem csomagolási eredetű) fém! Ennyi intenzív foglalatosság és tapasztalatgyűjtés után is meglepetésként ért minket, hogy ezt nem gyűjtik külön. Mit lehet akkor vele csinálni? Odaadni a lomisoknak, akik legalább eljuttatják a megfelelő helyre – csak a fesztiválon van megoldás erre is.

Elkerülhetetlen a lomisoknak

Akkor tulajdonképpen jó is, hogy a lomizók lomiznak ilyenkor? Hát, a vas szempontjából ezek szerint igen. De ők legalább hajlandóak átnézni a kidobott temérdek ruhát és egyéb használható dolgot is. Más hulladékfajták nem járnak ilyen jól. Például az elektronikus hulladék fejszével való szétverése alighanem tetemes mennyiségű veszélyes hulladékot szór szét az utcán (csak a fesztiválhangulat emelése végett), és a maradék feldolgozhatóságát is csökkenti – már ha valakinek ez az eszébe jutna.

Az idei fesztiválszezon slágerterméke a kibelezett katódsugárcsöves tévé és monitor volt

De miért nem lehet például ilyen lomisokat a hulladékudvarokban legálisan foglalkoztatni, és rájuk bízni azt, amire az FKF-nek ezek szerint nem jut energiája? Vagy ezt a pörgős, intenzív újrahasználati életet beszervezni a SZÚK-okba? Nem lenne ez rossz üzlet senkinek sem.

Nem is mind szemét

S a végére egy általánosabb tanulság: valószínűleg a szemetelés szabadsága teszi, és a fesztiválon is látjuk, hogy az átlagember számára nem az a szemét, ami már használhatatlan, hanem minden, ami éppen akkor nem kell. Mivel mindenhez – függetlenül a környezetterhelésétől – olcsón hozzá lehet jutni, nem szórakozunk az újrafelhasználással, azzal, hogy alkalmasint másoknak eljuttassuk, ami még jó, de nekünk már nem kell. Eldobhatóvá vált minden.

Ez a legjobban a lomtalanításon gyűjthető gyerekcuccokon látható. Egészen biztos például, hogy ha az emberek gondot fordítanának arra, hogy a kinőtt klotyó-gyerek közdarabokat egy másik gyerekhez eljuttassák, már soha többet nem kellene ilyet gyártani.

Pár guberált gyerekcucc – mind ép, használható, egyszerűen nem lehetett otthagyni (ami koszos, azt a gyerekek már használatba is vették)