Hogy is ne tartanánk vérpezsdítőnek a Plastic-Free July kezdeményezést, és figyelnénk izgatottan a fejleményeket mi, akik a műanyagmentes Mikulás akcióval már magunkra vontuk a világ figyelmét? Illetve hogy is maradhatnánk csendben, amikor annyi kétely és tanácstalanság övezi a témát, amerre csak nézünk? Bár a kétely és tanácstalanság némiképp eufemizmus, hiszen amerre csak nézünk, változatlan intenzitással pörög az egyszerhasználatos nejlontekercs a pékáru és zöldségfélék mellett az áruházban, holott abban a fent említett kétkedők és tanácstalankodók is egyetértenek, hogy a dolognak ez a része a legegyszerűbben kiváltható.
Mi e júliust otthonunktól távol töltjük, kedvenc csomagolásmentes vásárlási lehetőségeinkről tehát le kellett mondanunk – bár fűszert, tésztát, rizst bőven hoztunk magunkkal, és textilzsákjainkat sem hagytuk otthon. Tavaly még csak szelektáltunk, komposztáltunk, idén a hulladékminimalizálásra is hajtunk. Szelektív hulladékgyűjtés itt is van, bár mi tagadás, jobban utána kellett járni, hogy is megy ez. Viszont ami otthon, az állandó lakóingatlannál lehetetlen: itt bizony meg fogjuk úszni a szemétdíjat. Azt a két liternyi vegyes hulladékot, ami egy hónap alatt kinéz, lelkiismeretfurdalás nélkül dobom majd a strand szemetesébe.
Merthogy a rossz hír az, hogy míg a belépőjegy-árak az inflációt lealázó ütemben nőnek, valahogy a strand korszerűsítése megrekedt. Tavaly a Velencei-tónál ígéretesebb volt a helyzet: a vegyes mellett ugyanis rendre megjelentek a műanyaggyűjtők is, balatoni strandunkon viszont van ugyan három darab szelektív kuka a bejáratnál, de a képen jól látszik, hogy a közönségnek eszébe nem jut akár 10 métert (na jó, 20 lépést) is megtenni azért, hogy a szemetét jó helyre rakja – és szemlátomást a műanyagmentes július kihívását sem fogadták el.
No, azt nem is könnyű – bár mondjuk a fagylalt, a főtt kukorica és a vattacukor (brrr) megengedett nassolnivalók. Azért a számtalan tiltott jégkrémopció mellett pont idén a műanyagpoharas hideg gyümölcs is piacra került. Azon is tovább sajnálkozhatunk, hogy a vendéglátóipari egységek még mindig műanyagpoharakkal, és félliteres flakonos üdítőkkel dolgoznak. Ha pedig beülünk valahová, jobb nem nézni a kulisszák mögé, mert talán egy limonádé vagy szörp büntetlen élvezetnek tűnik, de ki tudja, miből érkeznek a kancsóba az összetevők.
Az üveges szörp otthonra is jó opció, ha épp ragaszkodunk a dőzsöléshez, és nem akarjuk beérni csapvízzel. Csokoládéból is van néhány papír-fém csomagolású (nem egyberagasztva). Mirelit helyett itt a friss zöldség, Tom Sawyer mintájára ügyesen tálalva a gyerekeknek remek program a zöldborsópucolás, tökreszelés – csak össze ne vesszenek rajta túlságosan, hogy ki csinálja. A kekszek-chipsek világa már nehezebben pótolható, talán a csomagolásmentesen vásárolt pattogatott kukorica lehet opció, az is mikróban (üvegedényben!) elkészítve, mert bizony a tűzhelyhasználat sem túlságosan bolygóbarát dolog.
És itt el is érkeztünk a műanyagmentes július egyik buktatójához: sokan úgy képzelik, hogy a csomagolást úgy spórolják meg, hogy otthon elkészítik maguknak ugyanazokat a dolgokat, amiket eddig az ipar állított elő számukra, de ők sajnos nem cselekszenek fenntartható módon. Gondoljuk csak el, mennyivel nagyobb energiafelhasználás, ha minden háztartásban felfűtjük tűzhelyeinket azért a kis kekszért, miegymásért, vagyis mennyivel több szén-dioxidot pöfögünk a légkörbe, mint ha egy gyárban készül el ugyanez!
A kétkedők ugyanis azt kifogásolják, hogy a műanyagmentességnek semmi köze a klímavédelemhez, ami a szemétégetés korában azért erős állítás. A tanácstalanokat azzal vigasztalom, hogy ne csüggedjenek, amiért a húst és tejterméket gyakorlatilag lehetetlen műanyagmentesen beszerezni, hiszen a lényeg a fokozatosság és a változtatás igénye, aztán szép lassan a gyárak is csatlakoznak a csomagolások környezetbarátabbá tételéhez – lásd például a papírdobozos, egy tekercsen több papírt tartalmazó wc-papírt.
Ami viszont a mindkét társaságnak szól: valójában a hús és tejtermékek fogyasztásának visszaszorítása az igazán klímavédő cselekedet! Mert bár húst – csodálkozó arccal – itt is adnak saját dobozba, és tej is jön a helyi kisboltban a csapból (felforralandó, tehát a fenntarthatóság itt is kérdéses), de ezek előállítása megint csak lényegesen nagyobb széndioxid-, sőt metánkibocsátással jár, mint a növényi eredetű ételeké. Ha tehát a júliusi akció közelebb visz minket a szükséges lemondáshoz (beleértve azt is, hogy amit nem tudunk műanyagmentesen megvenni, azt nem pótoljuk, hanem elhagyjuk, vagy kevesebbet veszünk belőle), akkor a műanyag pusztító hatása mellett a klímaváltozás ellen is radikálisan fellépünk.
Amit még ez ügyben tehetünk: a kevesebb autózás, biciklizés, séta vonatozás remek program gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Nagyon vigyázzunk a növényekre, különösen a fákra (ne kivágjuk, ültessük!), és foggal-körömmel (vagyis inkább progresszív komposztálással) ragaszkodjunk az általuk megkötött szénhez: minél kevesebbet engedjünk belőle a légkörbe. Csodálatos folyamat ez: tavaly nyár végén két púpozott komposztládát hagytunk itt, és noha év közben nem tudtunk foglalkozni vele, most kevesebb mint egy ládányi kész komposztunk van! És ahol körbeérünk: komposztálással a műanyag szemeteszsák is megspórolható, hiszen nincs rohadó dolog a szemetesben: újabb lépés a műanyagmentesség felé!
A Plastic-Free July tehát egy remek alkalom arra, hogy összefogjunk egy globális probléma ellen, és mindenkit bátorítok, aki belevág – de akkor lesz igazán sikeres, ha fogyasztáscsökkentéssel jár, egyre szélesebb réteg figyelmét hívja fel a szemétkérdésre, és egyre többek igényét kelti fel, hogy folyamatosan változtassanak az életükön. Vagyis, ha nem zsigereljük ki annyira a bolygót, és a gyártóknak is üzenünk, hogy ha nem veszik ki részüket a környezetvédelemből, akkor bizony jelentős forgalomkieséssel kell számolniuk.
Elbukni a legnagyobb elhatározások mellett is könnyű: rögtön július első napján még visszautasítottam két teljesen fölösleges műanyag ajándéktárgyat a drogéria kasszájánál (a szokásos tirádával körítve a bolygó védelméről), ám másnap a gyereknek felírt gyógyszer csomagolását már nem választhattam meg. A valódi bukás azonban nem ez. Hanem, ha feladjuk, vagy ha beérjük azzal, hogy megcsináltuk, és nem folytatjuk autómentes augusztussal, komposztáló szeptemberrel, faültető októberrel, majd vegán novemberrel, végül vásárlásmentes decemberrel tetézve. A júliushoz hasonlóan ezeket sem a zéró tolerancia, hanem a fokozatosság jegyében.
