Mi sem bizonyítja jobban, hogy új közösségi komposztálási forradalom indult Budapesten, mint a „komposztbarátok” szóra adott találati lista a fácsén. Ami, ugye, a közösségi neten megvan, az tényleg megvan, ami pedig nincs, az nincs. De félre a tréfával, a találati lista egy tudatos építkezés eredménye, amit a Főkert gondoz, és a sok komposztbarát-csoport mögött tényleg éppen készülő vagy már működő közösségi komposztálóhelyek vannak. Csatlakozzatok!

Van sok dolog az ábrán, amivel a természet évmilliók óta elbánik. Mostantól nem? Forrás: az egyik tematikus Facebook-csoport

Sajnos azonban az ügy felfutásával együtt egy kísérőjelenség is rendkívül megerősödött: a komposztálás körüli okosságok gyártása, és ennek is legnépszerűbbike, a kivételek sorolása. Mi már régebb óta szívesen szóvá tesszük, hogy sajnálatos módon a komposztáláshoz való hozzáértési verseny fő versenyszáma az, hogy ki tud több kivételt felsorolni; de itt az ideje, hogy sokan legyenek azok, akik útját állják az okosító túlbonyolításnak, azaz a félig kiherélt komposztálásnak. Ha ugyanis nem követjük a „mindent bele, amit csak lehet”, azaz a progresszív komposztálás elvét, akkor nemcsak feleslegesen csökkentjük a komposztálható hulladék mennyiségét, de sok finomságtól is fosztjuk meg a komposztot lebontó élőlényeket.

Vegyük sorra a fenti hirdetmény piros oldalának tételeit! (Elsőként a felirat: mitől keveredett össze az „állati eredetű és vegykezelt” meghatározás a felsorolás alján található mindenféle random szeméttel? Most nyilvánvalóan nem az alsó félről, hanem a biológiailag tényleg lebomló felső sorokról lesz szó.)

Aminek nem kellett volna a piros oldalra kerülnie

Ételmaradék

Valójában a legelvadultabbnak, legállatiasabbnak gondolt ételek is elbomlanak, tehát még a húst és a tejtermékeket is nyugodtan a komposztba tehetjük. Arra kell vigyázni, hogy ezek mennyisége természetesen nem lehet túl nagy, ugyanis attól valóban dökúttá válna a komposzhalmunk. Ha ilyen anyag van felül, akkor fedjük le, forgassuk be! Rettentő gyorsan lebomlik, ami annak köszönhető, hogy a komposztban levő élőlények szó szerint zabálják. Ennek következtében a lassabban lebomló anyagok (pl. falevél) lebomlását is gyorsítja.

Fáradt étolaj

Ezt nyilván nem érdemes a komposztra locsolni, hiszen nagy mennyiségben ez káros (beszivárog a talajba, ahol idővel elbomlik, de addig is kárt okoz), valamint van jobb sorsa is (biodízel-gyártás). Azért vettük mégis ide, mert az ételmaradékok körüli mizéria részeként sokan a zsiradékkal kevert, szennyezett biohulladékot is távol tartanák a komposzttól. Nem kellene! Ha megfigyeljük, például a komposztban nagyon hasznos hangyák minden másnál jobban buknak a zsiradékra.

Tej, sajt

Mint az ételmaradékoknál általában, korlátozott mennyiségben jöhetnek, s jót is tesznek. Továbbfűzve ezt a szálat jogos aggodalom lehet, hogy ezek a nagyon értékes tápanyagok nem kívánt állatokat is a komposzthoz vonzanak, azonban, ha mértékletesek vagyunk, jól forgatjuk, nedvesen tartjuk, és olyan helyre (minél nyíltabb terepre) telepítjük a komposzot, ahol a rágcsálók nem érzik biztonságban magukat, akkor ebből sem lesz gond (a bűvóhely sokkal vonzóbb is ezeknek a kis állatoknak, mint a kis mennyiségű ételmaradék, ezért sokkal inkább azzal vigyázzunk!).

Citrusfélék:

A héjban levő illóolajok és az esetleges tartósítószerek miatt ezek nem a leggyorsabban bomló biohulladékok, de ez nem jelenti azt, hogy nem bomlanak le! Ha mondjuk, tényleg beleálltunk a komposztálásba, és a faleveleket is komposztáljuk, akkor már biztos, hogy nem a citrusfélék lesznek a nyertesek a lassúsági versenyben.

Pékáru

Ha száraz a komposzt, akkor nem ritka, hogy épségben kerülnek elő a szárazkenyerek és hasonlók a halomból. Ez sokak kedvét elveszi, azonban itt is érvényes, hogy az elegendő nedvesség csodákat tesz (teljesen százaz halomban még a húsfélék is mumifikálódnak lebomlás helyett). Ne legyen száraz a komposzt!

Tojáshéj

Mivel mészből van, valóban nem bomlik le, ugyanakkor kit zavar? De olyan élménybeszámolót (szándékolt jótanácsot) is találtunk, ahol arról volt szó, hogy az illető a tojáshéj belsején levő hártyát lehúzza és kidobja (állati eredetű, ajvé!), és csak a maradékot teszi a komposztba. Ha ez ilyen bonyolult lenne, joggal fordulna el mindenki a komposztálástól.

Csont

Igaziból ugyanaz vonatkozik rá, mint a tojáshéjra, hiszen nem bomlik le, de újfent senkit nem zavar. A nagyobb darabok azért bizarrak lehetnek, ezeket nyugodtan hagyjuk ki!

Zsebkendő

A kedvencünk. A papír, ha szennyezetlen, menjen a papírhulladékba, hiszen ott hasznosul a legjobban (már amikor); azonban, ha szennyezett (ételmaradékkal, zsírral, sárral, takonnyal stb.), akkor az újrafeldolgozást csak rontja. De mivel szinte teljes mértékben cellulózból van, a komposztban dolgozó egyes lebontők szintén örömmel fogyasztják (elég nedvesség mellett hetek alatt teljesen elbomlik). Ennek a hulladékfajtának is megvan azonban a különleges haszna! Egyrészt nagyon jót tesz a komposzt vízháztartásának: jól tartja a vizet, nem engedi kiszáradni a halmot. Másrészt ha – például a fentebbi tanácsainkat megfogadva – olyan anyag van a komposztban, ami időlegesen szaggal, saját lével fenyeget, azt a papír kiválóan visszafogja. Szintén érdekes és hasznos tulajdonsága a papírnak, hogy miközben gyorsan bomlik, a nitrogéntartalma nulla; így például a falevélre jellemző korlátok (lassú bomlás, szezonban keletkezés) nélkül ad alkalmat a komposzt nitrogénarányának befolyásolására. Általában kijelenthető, hogy a papírhulladékba nem való papírfélék minden mennyiségben jöhetnek a komposztra!

További érdekességek a szájhagyományból

Természetesen a fenti színes plakáton túl is találkoztunk a kivételsoroló körülményeskedés eseteivel. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok (szinte mindegyik) párbeszéd vége az, hogy „akkor a biztonság kedvéért ne tedd bele” – így nem lesz sok eredménye az egésznek. De lássuk a konkrétumokat!

Banánhéj

A citrusfélékhez hasonló mítoszok lengik körül, de mivel itt a citrusokra jellemző illóolajok nélküli, kifejezetten gyorsan bomló anyagról van szó, egy kicsit csavarni kellett a történeten (leszámítva a tartósítószerektől való félelmet, ami megint messzire vezetne, ha végiggondolnánk). Talán húsz éve hallottam először, és reméltem, hogy kimegy a köztudatból, de mostanában ismét hallottuk, hogy a magyarországi baktériumok és gombák képtelenek lebontani ezeket a migráns gyümölcshéjakat. Ez már az a szint, amikor a kivételhez tényleg agymunka kitalálni az álindokot.

Liszt

Egy diszkusszióban bukkant fel a kérdés, hogy a molyos liszt a komposztba kerülhet-e. Miért ne? Mert a bomló liszt kovászolódik. És azok nem lebontó élesztőgombák? Jó jó, de penészedik is. És? Ha kitesszük a komposztba a „megengedett” anyagokat, akkor majd a penész udvariasan távol marad? Hát, nem. A penész is csak egy lebontószervezet, ami versenyez a komposztban levő tápanyagokért, és bizonyos körülmények közt, bizonyos szakaszokban szerepet is kap. Semmi baj vele (csak akkor, ha túlteng, egyedül van jelen, vagy nem akar rajta továbblendülni a komposzt – ilyenkor általában nedvesség- és levegőháztartási problémák vannak). Arra most nem is tértünk ki, hogy a molyokról milyen párbeszéd folyt; csak annyit mondanék, hogy ha tehetnék és akarnák, a molyok maguktól is ellepték volna az összes komposzthalmot, de valójában nem életképesek benne.

Rossz, beteg anyag

A fenti penészproblémán keresztül jutunk el ehhez a beteg kifogáscsoporthoz. Komolyan vannak olyanok, akik csak egészséges gyümölcsöt, illetve a farontó gombák, rovarok által nem megkezdett fát tesznek a komposztba. És ott mi fog ezekkel történni? Tán nem a faronó és egyéb „rontó” élőlények támadják meg ezeket? De! Ami a tányérban vagy a bútorraktárban probléma, az a komposztban a barátunk. Itt is csak a túlbonyolítási igények dolgoznak: valamit mondani kell, ami plusz, amit más nem mondott, ami óvatoskodást, többletkörülményeskedést igényel.

Teafilter

Némileg joggal tört ki a háború ezek körül. Ki a fene gondolná, hogy az évtizedek óta papírból (annak is egy speciális, de természetes rostból készült változatából) készülő és biztosan komposztálható jószágok körül kétségek támadnak? Korábban is voltak műanyag teafilterek, de ezek feltűnően furcsa (tetraéder) alakúak voltak, könnyen elkerültük őket. Most azonban bombaként robbant a hír, hogy sok márkánál a megszokott teafilterek is műanyagot tartalmaznak. Tulajdonképpen az egyszerű leragasztáshoz használnak polipropilént. Szerencsére több jelből, például a lenti kép forrásául is szolgáló videóból is kihámozhatjuk azonban, hogy hogyan kerüljük el a rejtett műanyagot: a hagyományos, általában kétkamrás, hajtogatott, kapoccsal rögzített tasakok komposztálhatóak, a ragasztott szélűek nem. Persze lehet, hogy ennél az ökölszabálynál jobb is van, de eddig elég találónak tűnik. Amelyik teafilter pedig gyanús (ragasztott), meg se vegyük, hiszen az alapszabály az, hogy amit nem tudunk majd a megfelelő helyre dobni, azt be se szerezzük!

Teafilterek: a hagyományos a nyerő (a régi fajta, kapcsosak jók, a ragasztottak rosszak; balról jobbra: jó, jó, rossz, rossz, jó, rossz), forrás: The Ultimate Recycler videója 

Komposztálni egyszerű!

A konklúzió: komposztálni egyszerű, álmodjunk nagyot, körülményeskedjünk kicsit! Amit a természet adott, azt fel is tudja dolgozni. A bonyolítás nem célravezető, hiszen csökkenti a komposztálás hatékonyságát, és végül el is riasztja az embereket. Mindent bele, ami természetes! A kényesebb anyagok mennyiségére kell vigyázni, és be kell forgatni őket (emiatt egyébként kifejezetten jó lenne, ha a közösségi komposztálók is megemésztenének nagy mennyiségű helyi falevelet).

Reméljük, a komposztbarát csoportok se fognak arról szólni, hogy ki tud bonyolultabb szabályokat alkotni, és hogy hol kell narancshéjkommandókat szervezni azért, hogy kikapkodják a komposztból a valójában odavaló dolgokat.