Sajnos vagy szerencsére annyit sikerül dolgoznunk pár projektünkkel, hogy abból már mások is megpróbálnak megélni. Volt a múltkor az a komposztálós influenszerkedés, most pedig egy amatőr politikusi jókívánság. Íme: 

Nem túl kimerítő program öt évre a teljes röplap sem, de ezen belül is érdekes a gerillakukák átadása az FKF-nek. Mire gondol a jelölt, maga a gerillakukás rendszer miért jött létre? Kötelet húztunk az FKF-fel, hogy ki tudja magához rántani ezt a nagyon-nagyon kívánatos feladatot, és mi győztünk? Ez a tipikus „Kérsz? Akkor kérj nekem is!” esete. 

Ha titokban mégis birtokában van annak képessége, hogy nagy szolgáltatókat rábírjon a feladataik tényleges elvégzésére – például neki mélyebb a hangja –, akkor ezzel nemcsak nekünk segíthet, hanem ezt kamatoztathatná az egészségügyben vagy a közlekedés terén is. Addig pedig, ameddig e varázsképessége nincs meg, lehet segíteni, csatlakozni, kapcsolatot felvenni; vagy akár saját gerillakukát indítani (ilyenre is van példa a környéken, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt). 

Éledezik a konstruktív konkurencia is: tavaly nyáron a kerületi közösségi költségvetésben részt vevő (nem nyertes) követőnk hirdetését találtuk az egyik kukánkban. Reméljük, nem csökken a lelkesedése! 

Egyébként valóban mindig az FKF a jobb gazda? 

Ki gyűjtsön? 

Ha már itt tartunk, érdemes a gerillakukázás tanulságaiból is párat összegyűjteni – hiszen ne feledjük, a projekt nemcsak maga a kukázás, hanem fontos működési tanulságok célzott gyűjtése is. Ezek közül a legfontosabb, hogy látszik a határ, ahonnan inkább az FKF a jó gazda: azokban a kertvárosi mellékutcákban, ahol a kuka az örökbefogadó háza előtt vagy ahhoz nagyon közel van, az önkéntes vállalás bombabiztos, mindig működik. Az ilyen helyszíneken tehát akkor se lenne indokolt az FKF általi feladatátvállalás, ha erre az FKF hajlandó volna, hiszen az ilyen helyszínek nemcsak jól működnek közösségi alapon, de nagyon-nagyon sokan is vannak. Az FKF rendszere képtelen lenne működtetni mindegyiket. 

Nagyon fontos tanulság tehát: ahol a közösségi városüzemeltetési modell működőképes, ott a központosított nem, és fordítva. A polgári, lakossági aktivitásnak tehát megvan a jól meghatározható helye! 

Hogyan gyűjtsük? 

Vannak persze más tanulságok is; ezek a hulladékgyűjtés rendszerével kapcsolatosak, és szintén arra mutatnak, hogy a mai FKF nem a legjobb gazda, ugyanakkor itt rendszerszinten javítható a dolog: egy fejlettebb FKF jó munkát végezne. Ez a tanulságrendszer legfőképpen az utcai szemét szelektálhatóságáról szól: az utcai szemétben nagyon sok a szelektálható rész, így becsléseik szerint pillanatnyilag akár eredményesebb is lehet az utólagos válogatása, mint a mai sárga kukák (fém, műanyag, tetrapak) tartalmáé (ma a budapesti sárga kukák tartalmának kb. 40%-a jut el valamilyen újrafeldolgozásba, míg az utcai kukákban -- a kutyagumit leszámítva -- a biztosan újrafeldolgozható üveg, fémdoboz, petpalack és tetrapak ennél nagyobb arányban van jelen). 

Ahogy látjuk, a válogatást utólagosan célszerű megoldani, így az utcán elég két kuka: egy a válogathatónak, egy pedig a maradéknak (kicsit cizelláltabban: válogatható, komposztálható és maradék, de attól függően, hogy a válogathatót mennyire tizedeli meg majd – remélhetőleg – a betétdíjas rendszer, és hogy mennyire terjednek el a biológiailag lebomló kutyagumis zacskók, ez jelenleg összevonható a válogatható és a vegyes párosára, míg a nagy reformok után a komposztálható és a vegyes párosára).

Erről a rendszerről már beszéltünk is egy posztban, azonban azóta tudtuk meg, hogy ezt Párizsban már pontosan így is csinálják. 

Párizsban nem feltétlenül a gerillák, de valaki rájött, hogy hogyan kell az utcai szelektívet csinálni; ma már ilyenné alakul a rendszer (alkalmazzák a sárga és a vegyes kettős kombinációját is) 

Szóval könnyű azt mondani, kívánni, ígérgetni, hogy legyen minden egy csapásra a régi sémák szerint megoldva, de ez sokszor nemcsak üres kívánság, hanem megfoszt minket a részletek hathatós tanulmányozásának lehetőségétől is.