Ki gondolta volna, hogy ennek is van szezonja? Sajnos, már bőven benne vagyunk, mert a hóolvadással kezdődött, és a tavaszi kizöldülésig tart, de még mindig nincs késő egy kis szabadtéri foglalkozáshoz.
A XI. kerületben, a Balatoni út és az Egérút csomópontjánál tisztogattunk, s ezzel a délelőtti műszakkal négyünknek sikerült a csomópont területének egynyolcadát (a kereszteződéskomplexum délkeleti negyedének kb. felét) megtisztítani! Ez most ugyan láthatóan több évi szemét feltakarítása volt, de betekintést ad a valódi munka nagyságába (munka nagy része az átfésülés, nem maga a szemétpakolás).
A belső szegély környéke előtte
A belső szegély környéke utána
Egy ilyen főútmenti területet ugyanis kb. hetente kétszer kellene feltakarítani – ez van, az eddigi tapasztalatok ezt mutatják. Ilyen ütemben termelődik a szemét, ilyen ütemben válik annyira szemetessé egy forgalmas közterület, hogy a látványa már megint nem a jó viselkedésre tanít. Ehhez képest a köztisztaság szervezeteinek kb. arra van emberük, pénzük és energiájuk, hogy évente egyszer (egy ilyen, félreeső területen ennyiszer sem) takarítanak. Van hova fejlődni...
A járdasziget előtte
A járdasziget utána
Azért kellene ilyen sűrűn takarítani, mert sajnos ahhoz, hogy az emberek leszokjanak a szemetelésről, a magas tettenérési arány és a magas bírságok mellett elsősorban arra lenne szükség, hogy úton-útfélen olyan környezettel találkozzanak, amelyet „méltónak ítélnek” a megóvásra (nem mintha ennek a döntésnek a joga az embereknél lenne, de ezt akkor is számosan meg-meghozzák, láthatóan a rossz irányban). Egy környék sajnos elég kevés szeméttől is már szemetesnek néz ki.
S ha már tettenérési arány: a Péterhegyi köz eleje be van kamerázva, mégis láthatóan senki nem figyeli! Ez hogy lehet?
De persze bármennyire is csak egy kicsi része ez a kívánatos nagy munkának, az összegyűjtött szemét mennyisége jól mutatja, hogy hatékonyak voltunk.
Az első adag még az autón kívül
A második már nagyrészt az autóban, illetve kisebbrészt a büszke vadászokkal
