Akkor is tégy meg mindent a szemétcsökkentésért, ha senki nem segít!

Gerillakuka

Gerillakuka

Nulla dies sine linea

2019. június 26. - reyj

Ahogy már utaltunk rá, az, hogy ki mennyire környezettudatos, az sok mindentől függ, és az elért szint nem is igazán számít, hiszen szemlátomást nem elég, amit az emberiség ezen a téren fel tud mutatni. Mindenkinek lépnie kell tehát. Aztán még egyet, meg még egyet. Alkalom van bőven.

Van, amire készülünk sokat: közösségi rendezvényeken a szemétszelektálás, sőt, már az étel-ital alkalmas megválasztásával a hulladêkminimalizálás megszervezése, gondosan végiggondolva, milyen szemét keletkezhet, mit lehet megúszni. Lufi ne keletkezzen. Kávékapszula sem. Erre rendszeresített dobozaink harcra készen állnak a következő bulira. Van, ahol nagyobb léptekkel haladhatunk, van, ahol a legkisebbnek is örülni kell: például ha keresztül tudjuk vinni, hogy az iskolai rendezvényen a dobozos italok helyett árult üveges szörp vagy limonádé hozott pohárba feleannyiba kerüljön. Még így se biztos, hogy elég nagy az árkülönbség.

img_20190624_151303.jpg

Van, ami adódik: az iskolai ballagáson az eszméletlen mennyiségű lenyesett növény összegyűjtése és komposztálása: lehet, hogy a helyi munkaerők csak azért segítettek lelkesen, mert nagy adag extra hulladéktól szabadítottuk meg őket – a kukát meg mással megtömték –, de a közös munka során talán csak becsípődött, hogy hova is való a sok zöldhulladék (sajnos, a sok kis ragaszást, izébigyót ki kell tisztogatni belőle).

zold.jpg

Vagy egy zsúron, grillezésen, bárhol akadhat szelektálnivaló. Persze, a házigazdának sokszor az is nehezen megléphető szint a környezettudatosság felé, hogy mindezt hagyja. Ha viszont lépni kezd, talán meg sem áll. Ha meg csak annyi esik le neki, hogy nekünk nem szabad egyszer használatos poharat adni, csak a többieknek, akkor is egy szeméttel kevesebb, egy benyomással több.

És ha már zsúrokról van szó: mi legyen az ajándékkal? Gyerekeknek papírból, fából, fémből valót, semmiképpen sem becsomagolva. A házigazda anyukával összekacsintok: ugye, milyen jó ez a csomagolásmentesség. Igazat adnak, még ha maguk nem is merik meglépni. De majd egyszer.

Tanítónéniknek, óvónéniknek évvégi ajándék: idén jegyutalvány, illetve maradéktextilből varrt zsákba csomagolásmentes tészta, pisztácia, a bolt elérhetőségével, ahol újratölthetik: a textilzsák is csak sokszor használatosan jó, maradékból még jobb!

Ami pedig engem illet: nem kérek ajándékot. Nem szeretem a tárgyakat, kikerültem a Mátrixból; nem a tárgyat látom, hanem a felélt anyagokat, kihasznált munkaerőt, keletkező szemetet, vagyis mindazt, amiről a jelenlegi világ nem vesz tudomást. Ültess nekem egy fát, és gondozd! Vagy állíts be a kertedbe egy komposztládát, és használd, segítek. Vagy mostantól ne vásárolj egyszer használatos nejlonba: adok textilt. Nem kell pánikolni, nem új anyagból. Igen, tudom, hogy az előállítás lábnyoma nagy.

zsak.jpg

Mindezek a dolgok közösségben működnek. A közösségeknek pedig működniük kell: a kicsiknek is, de itt az ideje, hogy az egész emberiség közösségként funkcionáljon. Mert a baj közös, a feladat viszont egyéni. Nem igaz, hogy lehet nem szorosabbra húzni a nadrágszíjat, mert a takaró, ameddig nyújtózkodhatunk, jóval rövidebb, mint gondolnánk. Nem kell annyi (felesleges!) étel, ital, ruha, játék. Ki kell szállni az autóból. Ha elektromos, akkor is. Ha nem vagyunk gazdagok, ez nem is nehéz.

Ha gazdagok vagyunk, szánhatjuk a pénzünket arra, hogy az igazán szegényeknek lehetővé tegyük azt, hogy ne tarolják le maguk körül a maradék természetet is a megélhetésért. Vagy telepíthetünk erdőket, hogy újraépítsük. Ja, hogy azt a pénzt a gyerekeinknek kuporgattuk? Új kuporgatás ideje jött el, nem a pénzzel mennek majd sokra.

Felülről várjuk a segítséget. Jó lenne, ha jönne, de vajon készen állunk átalakítani az életünket, betartani az új szabályokat? Vagy úgy teszünk majd, ahogy most a szelektálás hanyagolásával, avarégetéssel, illegális fakivágásokkal: kijátsszuk a rendszert? Változtatunk, amin tudunk, vagy változtassanak mások helyettünk? Felfogjuk, hogy a probléma valójában feladat, amin dolgoznunk kell?

Minden nap adódik valami. Ma például régi adósságomat róttam le:

posta2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://gerillakuka.blog.hu/api/trackback/id/tr6314909256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása