Írta nekem valaki valahol, hogy nincs para [non sic!], Európából nemigen jut műanyag az óceánba. De akkor mégis hova? És ha máshova, akkor oda jó?
Mert ugye a kulturált városlakó (nem az, aki csak úgy eldobálja a szemetet úton-útfélen) vár a feleslegessé vált nejlonzacskójának, flakonjának, italosdobozának elengedésével mindaddig, amíg egy valamilyen, vélhetőleg erre rendszeresített edényt talál ehhez. Ez többnyire egy sima utcai szemetes lesz, de egyes helyeken már látni fura többrekeszes hulladékgyűjtőket is feliratokkal, piktogrammal – ezt persze már nem nézegetjük: szemetes az, akárhogy cifrázzák. Ha otthon kerül sor a nagy mozdulatra, akkor ott állnak a dugig rakott kukák a házak előtt, esetenként különböző színűek is, valamilyen ismeretlen okból piktogramokkal, miegyébbel, de arra éppen jó lesz bármelyik, hogy elhelyezzük benne, ami nem kell. Szerencsés esetben konténerre is akadhatunk. Ha pedig tele van, akkor ráhelyezzük a tetejére, mert tudjuk, mi a jó modor.
Én mégse tudom, mi a jó modor, mert nem ugyanígy teszek. Már megint mások dolgába ütöm az orrom. Öntudatlanul odakapom a fejemet az utcán, ha koppan valami egy szemetesben, végigjáratom a szememet a púposra tömött kukák tartalmán, belekukkantok a buszmegállókon kitett gyűjtőedényekbe. Legalább 90%-ban újrafeldolgozható szemetet látok, ami persze a vegyes szemétben végzi. Észreveszem azt is, ami mellett valahogy rezzenéstelen arccal megy el a járókelők nagy része: a fenti „erőfeszítések” dacára a szemét nagy része az utcán landol: a járdán, fákon, árokban, patakmederben, sínen, stb. És még az is megfordul a fejemben, hogy innen hova...
Bár most azokat illettem maró gúnnyal, akik még mindig úgy tesznek, mintha nem lenne a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtő rendszer, és emellett sok helyen kitett szelektív szemetes (alkalmanként én is kiteszek ilyeneket teljesen felesleges óriási feliratokkal), azok számára is rossz hírem van, akik ezeket jól használják. Ez nem elég!
Egyrészt, mint ez előző posztban megemlékeztünk róla, bizony döcög a hulladékfeldolgozás hazánkban; és ez enyhe kifejezés. Erre nyilván sokaknak az a reakciója, hogy akkor hagyjuk a francba az egészet, ki fog feleslegesen bajlódni azzel – ez a magatartás szépen ki fog tartani akkor is,a mikor már sikerül kiépíteni, megjavítani a rendszert. Emellett, ha ebben nem bízunk, akkor nem pontosan értem, mire alapozzuk azt az elterjedt véleményt, mely szerint a technológia majd megold mindent helyettünk.
A másik probléma az, hogy a szelektív szemét útja sem biztosított a „jó” helyre. Igencsak feltámadt a szél, vagyis borogatja fel a szemeteseket, és megy minden szanaszét. Vízbe? Talajba? Melyik a jobb? A szél kitárta az alternatív univerzum ajtaját, aminek a kuka tetejét hittük, és jön vissza a csillagkapuból minden, amitől olyan ügyesen és végérvényesen megszabadultunk.
Vagyis szelektálni kell ugyan, de ez több szempontból nem elég. Ki kell állni a jobb gyűjtési rendszerért, lelkiismeretesen kell kezelni a kukákat, és egyáltalán: a hulladék mennyiségét igenis radikálisan csökkenteni kell! Miért hisszük szabadságnak a szemétgyártás lehetőségét?
És akkor tulajdonképpen milyen alapon vetjük meg azokat, akik csak úgy eldobálják a szemetüket? Tekintve, hogy a komposztálható szemeteknek hosszabb távon még a szabadban eldobálva is jobb helyük van, mint a vegyes szemétben, akkor kinek van igaza? Ráadásul a szemetelők magatartása ugyanúgy fakadhat tudatlanságból, mint azoké, akik rendkívül elégedettek magukkal, hogy nem szemetelnek, mindent eljuttatnak a csillagkapuba.
Nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy ha nem törekszünk tudatosan arra, hogy napról napra csökkentsük a szemetünket (vagy egyáltalán az ökológiai lábnyomunkat, hiszen minden környezetterhelés és azok következményei, például a klímaváltozás és benne ezek a szélviharok se mások, mint az emberiség szétszórt szemete), az semmivel sem jobb annál, mint aki szemetel. Kicsit máshogy, kicsit látványosabban, de ugyanaz a tudatlanság, ugyanaz a nemtörődömség, csak esetleg egy kicsit más családi háttér, illetve neveltetés áll mögötte. Egyéni teljesítmény, a háttértől való elmozdulás semmi.
Pedig igen nagy szükség lenne az egyéni teljesítményekre. Fönt, lent, középen. A szél ugyanis egyre erősödik.