Csak arra vigyázzunk, hogy amikor zöldülünk, akkor ne kerítsünk túl nagy feneket, akarom mondani lábnyomot neki! Az összes zöldprojektnél azt nézzük meg először, hogy az hogyan lesz ténylegesen és minden szempontból zöld. Például a meglevő cuccainkból mit tudunk zöld módon továbbhasználni, s ha be kell szereznünk valamit, azt hogyan lehet a legkevésbé ártalmas módon megtenni.
Könnyen csúszunk abba a hibába, hogy az új, zöld életünket úgy kezdjük, hogy leszaladunk a plázába venni pár szupi zöld cuccot. Ennek klasszikus esete a textilszatyor. Ha azonban külön beszerzünk egyet, egyes bekiabálók szerint rögtön feléljük akár több száz műanyagszatyor lábnyomát. Használjuk el tehát először a már amúgy is meglevő műanyagszatyrainkat, majd gondoskodjunk arról, hogy ha már elhasználódtak, jó helyre kerüljenek! Aztán, ha már mindegyik elfogyott, jöhet a zöld cuccra való átállás (mert azért ne essünk a relativizálás csapdájába se: abból, hogy a textilszatyor is problémás dolog, még nem következik, hogy a műanyaggal meg kell elégednünk).
Tehát a zöld cuccokból is csak azt szabad megvenni, amit feltétlenül muszáj. Jusson ez az eszünkbe az egy plusszal többet tudó hűtőszekrény vásárlásakor – akkor is, ha támogatott –, vagy akkor, amikor dízel helyett benzines autót veszünk, vagy amikor benzines helyett hibridet – azaz nem hatjunk végre hiperűrugrást a kibocsátás terén, hanem inkább csak a saját fogyasztásunkra próbáltunk zölden gondolni. Ha ingyen komposztkereteket osztanak a városházán (egyre több helyen van ilyen, tessék utánanézni!), akkor se rohanjunk kiváltani, csak ha tényleg kell a remélhetőleg már jól működő kerti komposztunkhoz. Vagy, ha eddig kimaradtunk, és most indítunk.
De vissza a címhez! Szerencsére egyre több helyen szökken szárba egy-egy faültető kezdeményezés, egy-egy olyan csoport, amelyik ebben látja szűkebb környezete jobbításának első számú eszközét. De hogyan is lehetne környezettudatos az a faültetés, ami egyetlen egy fához is elhasznál fél-egy zsák bolti marhatrágyát, egy műanyag gyökérvédő sapkát (hol van már a régi jutazsák – ami tulajdonképpen szintén textilszatyor…), és három támasztókarót. A mostani klímavészterhes időben az ilyen faültetések közepes városonként el kell, hogy érjék a több tízezres mennyiséget. Ebből a szemétgarnitúrából is gyártsunk le több tízezer darabot?
Azokról az esetekről nem is beszélve, amikor színes-feliratos műanyagszalagot, laminált táblát és hasonló dekorációkat rakunk oda akár minden egyes fához. Ez volt a cél? Nagyszerűségünk hirdetése? Vagy csak az az elismert, megartásra érdemes fa, amit valaki direkt, a mai divatnak ültetett?
Ennyi szemét egy fához?
Ha a dekorációt gyorsan elfelejtettük, szerencsére az alaptechnológiára sem kell kitalálni a megoldást, hiszen van olyan közösség, amelyik profi módon űzi a minimális lábnyomú faültetést: a Hatvanezer fa Békéscsabán (elnézést a többi ilyen közösségtől, akikről nem tudunk, és most nem említettük őket!). Nagy mennyiségű fát csak úgy lehet ültetni, ha egy-egy fa olcsó, és nem kell neki nagy hűhó – ez pedig akkor lehetséges, ha magoncokat ültetünk. Ennek is van persze hátulütője: több évig kell utógondozni, és a magoncok sérülékenyebbek is, de ha három magoncból megmarad egy, tíz előnevelt fából pedig nyolc, még mindig a magoncokkal jártunk jobban. Nem utolsósorban azért, mert – ahogy az elején is említettük – csak így lehet győzni a tömeges ültetést pénzzel és lábnyommal.
És persze a bolti marhatrágyát is gyorsan felejtsük el! Ha nem zöldzsákozunk, hanem megküzdünk az őszi levéláradattal, akkor elég valószínű, hogy bármit tettünk is hozzá évközben, a következő őszi faültetési szezonra a legnagyobbrészt lombkomposztunk lesz. Ez faültetéshez ideális, ingyen van, és lábnyoma sincs.
Ha pedig néha mégis előnevelt fára van szükségünk, bátran kovácsoljunk erényt a szükségből: egyes helyeken – mint például a múltkori utcai gerillakertészkedésünknél – nem tudtunk a földbe fát ültetni. Ennek számtalan oka lehet, itt a bürokrácia és a közművek húzódtak meg a háttérben. Úgy döntöttünk ekkor, hogy mégis ültetünk fát, de csak konténereset, ami lehetne valami törpecserje, ami sose növi ki a konténert, de lehet szintén magonc. A magonc viszont ki fogja nőni a helyét, de amint ide jutunk, voilà, kész is az előnevelt, zéró lábnyomú facsemete! A konténerbe pedig jön majd a következő magonc.
Ez itt a jövő előnevelt, zéró lábnyomú facsemetéje
