Rögtön lelövöm a poént: arra, hogy a szemétkérdést magunkhoz minél közelebb oldjuk meg. Ha a kukás szemszögből nézzük, az emberiség története nem is szól másról, mint arról, hogy egyre távolabb tettük le a szemetünket: a barlang elé, majd a faluszélre, majd a városoktól távolabb levő lerakókra, és a mai csúcstechnológiás korban már arra a csodára is képesek vagyunk, hogy más kontinenseken „tüntetjük el” a szemetünket. Hiszen a szemét undorító, dobjuk át a kuka száján, azaz a csillagkapun, és meg van oldva; a „rendszer” majd kellően messzire szállítja el ahhoz, hogy soha többet ne kelljen látnunk.
Nem ezt várod egy parktól – pedig jobb mint valaha!