Valójában persze műanyag- és autómentes augusztusnak kéne hívnunk, hiszen – mint már utaltunk rá nem egyszer – szép fokozatosan hagyjuk el bolygókárosító, és vesszük fel bolygómentő szokásainkat. És hiába haladó valaki műanyagmentességben, ha autómentességben sehol sem tart (vagy esetleg fordítva), mindkét területen egészen biztosan van fejlődnivalója.

Írom ezt azért, mert a Magyar Kerékpárosklub (és persze a blogunk) által meghirdetett akcióra – a szokásos „én nem tudom megoldani, de úgysincs jelentősége” megnyilvánulásokon kívül – két tipikus reakció érkezett:

1. Naná, hogy a Kerékpárosklub ilyet hirdet meg, nem sok értelme van, ők úgysem járnak autóval.
2. Nekem úgysincs autóm, menni fog ez simán.

Márpedig a kihívás mindenkinek kihívás, a kihívássorozat (műanyagmentes július, autómentes augusztus, komposztáló szeptember, faültető október, vegán november, vásárlásmentes december) hónapokon át ad közös feladatot az embereknek. Például van, akinek a műanyagmentesítésben hatalmas lépés, hogy eggyel kevesebb réteg folpackba csomagolja az ételt, vagy egy zacskóba teszi a kakaós csigát meg a túrós táskát, és ha már a lekváros táska is belefér, máris több műanyagot spórolt meg, mint én, aki csak egyről nullára csökkentette e folyamat zacskóigényét – már akkor is egy zacskóba tettem mindent, amikor még nem textilszatyrot használtam.

Ugyanígy, aki mondjuk a Balatonnál nyaralva az 500 méterre lévő strandra vagy közértbe is autóval megy, óriásit spórolhat a Földnek, ha felhagy ezzel egy hónapig, míg az autót eleve nem használó, vagy a teljesen autóra utalt – például mindentől messze, használható tömegközlekedéstől elzártan lakó, és mondjuk akár kisgyerekekről gondoskodó – emberek ezen a fronton nem sokat tehetnek. Vagy mégis? Itt léphetne be a közösség ereje.

Mi lenne például, ha a biciklivel járó, vagy tömegközlekedést kivárni tudó szomszéd segítene az elintéznivalókban? Vagy, ha már autóba kell ülni, átgondolnánk, merre menjünk, hogyan tudunk egy úttal több dolgot elintézni -- esetleg megint a szomszédsággal, családdal összefogva? Vagy csak addig menni autóval, amedig feltétlenül szükséges (és oda sem egyedül üldögélve a volán mögött)? Újra el kéne sajátítanunk az előregondolkodás és tervezés képességét – ami például pár évtizeddel ezelőtt is még természetessé tette, hogy az ember vitt magával szatyrot, kosarat a bevásárláshoz, ügyesen beosztotta a kútról hozott vizet, vagy kitalálta, mit fog főzni, és nem összevásárolt mindent, amiből majd csak lesz valami – legfeljebb kidobja, ami nem kell. Valóban a spontaneitás lenne a legfőbb érték?

Az autómentes augusztusnál is az a legfontosabb, hogy ne intézzük el annyival, hogy ez úgyse megy, vagy úgysem autózom. Minden autóba ülésnél végig kell gondolni minden egyéb lehetőséget: tömegközlekedést, kerékpárt, sétát. És ha már végképp nem használunk autót, még mindig leszokhatunk a repülésről, vagy elkezdhetjük népszerűsíteni életmódunkat az autósok között – ahogy ezt a Magyar Kerékpárosklub is tette. Persze ez az egész nem arról szól, hogy mindenki megmutatja, ő miben zöld, hanem arról, hogy ellessük mások zöld szokásait.

Az tiszta ügy, hogy ha 3 községgel odébb kell mennem orvoshoz nyaralás alatt, és nem vagyok nagyon beteg, akkor felpattanok a biciklire az autó helyett, ám itt is vannak őrült dilemmák, mint a műanyagmentességnél, amikor a csomagolás állt szemben az otthoni sütés-főzés karbonlábnyomával. Például, amikor egy nyári táborban szeretnénk beüzemelni a szelektív hulladékgyűjtő infrastruktúrát. Sajnálatosan sok üdülő, kemping nem él a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtéssel, pedig ezeken a helyeken lehetne megmutatni az embereknek, hogy hogyan kell ezzel együtt élni. Így tehát a közösségi táborba visszük dobozainkat, vödreinket, zsákjainkat; aztán gondoskodni kell a szemét megfelelő helyre juttatásáról is, hiszen a házhoz menő szolgáltatás elterjedésével a hulladékgyűjtő szigeteket felszámolták.

Na, most akkor hogyan vihetnénk mindezt a cuccot autó nélkül? Hát, kérem, marha nehezen. És vonattal! (Ezt azért csak komoly adrenalinfüggőknek ajánljuk!) A helyszínen lévő egyéb táborlakók segítségét persze igénybe vettük a szelektált szemét hulladékudvarba juttatásánál, de ennek is kettős haszna volt: egyrészt bevonódtak a szelektálásba is, másrészt ezzel, még ha autóval érkeztek is, az egy úttal többet intézés révén az autómentes augusztusnak is aktív részesei lettek.

Természetesen nagyon jó lenne, ha egyre többen egyre több helyre eljuthatnának kerékpárral is. Akik még csak tanulják, azoknak a kísérletezés is örömteli: hajrá kisgyerekesek! Az idősek pedig egy idő után ingyen utazhatnak a tömegközlekedésen. Ha mondjuk, átadjuk nekik az ülőhelyet, akkor talán több kedvük is lesz a tömegközlekedést választani – ki gondolná, hogy ezzel az egyszerű udvarias gesztussal is hozzájárulhatunk az autómentesítéshez. És remek nyári program a vonatozás, villamosozás, kirándulás is!

Készülünk az augusztus folytatására: felmérjük az egyéb lehetőségeket, amiket később is be tudunk illeszteni a napjainkba. Felfedezzük a közeli boltokat, látnivalókat, vagy azokat a célpontokat, amiket azért nem látogattunk eddig, mert egyszerűen reménytelen volt parkolóhelyet találni a közelben. És azt se felejtsük: minél többet autóztunk eddig, annál többet tehetünk azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

Aztán pedig jön a szeptember: mindenki komposztáljon egy kicsit többet, egy kicsit több helyen. Az október: mindenki ültessen fát, vagy legalább ne kergesse el az önkormányzatok faültető embereit a háza előtti zöldsávról, és ne vágja ki a saját fáit! És persze a vegán novemberre és a vásárlásmentes decemberre is lesz ötletünk.