Szó esett már arról, mennyi pusztítást vagyunk képesek végezni a környezetben, hogy gyermekeinknek örömet okozhassunk – amivel persze épp az ő jövőjüket tesszük tönkre. Ehelyett jobb lenne, ha megpróbálnánk saját, káros hagyományaink meggyökereztetése helyett némi kreativtásról tanúbizonyságot tenni. Nézzük például, mit kezdhetünk a születésnapi zsúr intézményével.

Manapság persze divat külső helyszíneken, játszóházakban rendezni a zsúrokat, amivel kapcsolatban nincs egyéb problémám, mint az, hogy drága, és a sok idegen gyerek jelenléte elég személytelenné teszi a bulit. Hasonlóan drága megoldás kibérelni egy helyszínt, és animátort fogadni. Itt az arcfestéssel, táncos bulival megint nincs baj, de az alapanyagzabáló, vegyesszemétgyártó kézműveskedés és a darabonként csomagolt szállócukor-koncentráció nem nevezhető fenntarthatónak. És persze mindenhol tobzódunk az egyszer használatos műanyag tányérok, poharak, mintás szalvéták tömegében, és ahogy az már lenni szokott, a nagy felfordulásban a keletkezett szemét szétválogatására nemigen kerül sor. Bizony, külső helyszínen ez még nehezebb, mint otthon.

Én speciel otthon szoktam zsúrt rendezni, de egészen eddig nemigen foglalkoztam a keletkező szemét mennyiségével. Persze, a szelektálást elvégeztük lelkiismeretesen, de arról szól ez az egész, hogy mindig van hova fejlődni. Onnan is, ahol most tartunk. Hol tartunk most?

Eddig mindig vettem valami apróságot a vendég gyerekeknek, amit a kertben megkereshettek. Áránál és jellegénél fogva ezek műanyag kütyük voltak, idén azonban a fa-, illetve papírjátékok között néztem szét, és az ünnepelt érdeklődésére való tekintettel kirakósokat rejtettünk el – ezeknek nagy sikerük volt.

Eddig is sokszor előre megcsináltam, majd folpackba csomagolva lefagyasztottam a tortát, ám idéntől a folpack tiltólistára került. Találtam azonban szilikonmentes (ezáltal komposztálható) és kizárólag papírba csomagolt sütőpapírt, tehát abba csavartam a tortát. Meg még konyharuhába, meg még tiszta, és tisztán is maradó, azaz sokszor használható nejlonzacskóba. Remekül bevált. Ha már a sütésnél tartunk, örömmel üdvözlöm a kilós kiszerelésű sütőport, vaníliáscukrot és margarint, ugyanis eddigi kommunális hulladékunk zöme ezek többrétegű csomagolásából állt. Csokoládét csak olyat veszünk, ami alufóliába és papírba van csomagolva és persze pálmaolaj-mentes; nagy kiszerelésű marcipán pedig az internetről rendelhető. Lehet már üveges ételfestéket is kapni, bár ritkán használok ilyet. A festett marcipánt idén folpack helyett már dobozokba tettem.

Idén nem vettem műanyag poharakat és tányérokat, elvégre van otthon sokszor használatos elég. A komposztálható papírtányérok láttán ugyan elcsábultam, és beszereztem egy csomaggal, valamint némi papírterítőt is, amire rajzolhatnak, illetve formalyukasztóval csipkésre díszithetik a gyerekek. Szalvétát nem vettem, és lám, az ötéves gyerekek nem háborodnak fel ezen igénytelenség láttán; talán még vicces is nekik, hogy mi minden ilyen célra nagy kiszerelésben vásárolt, illatosítatlan wc-papírt használunk. Ugyanaz az anyag, jobb adagolás, kevesebb csomagolás.

Ami a programot illeti, könnyen beszélek, hiszen korábbi zsúrok kihasználatlan feladatai, alapanyagai nagy dobozban állnak, de eddig is, most is, én bizony animálatlanul hagyom a gyerekeket. Felkínálok nekik feladatokat, de általában szétszélednek, és jól elvannak – én meg hagyom. Az otthon tartott zsúr előnye lehet, hogy a vendégek nagy lelkesedéssel rávetik magukat a meglevő játékokra, nem kell összevásárolni, szállítani egy rakás cuccot.

Ötleteim viszont akadnak, idén már határozottan az újrahasznosítás és szemétcsökkentés jegyében. Még amikor a szaloncukrok, csokimikulások, egyebek csomagolását válogattam (papírt az aluminiumtól), akkor jelent meg lelki szemeim előtt Hamupipőke, illetve az, hogy akár egy zsúron is lehetne ez feladat! De akkor miért ne csinálhatnánk egy igazi, teljesen hagyományos hercegnő-zsúrt? Milyen is az, nézzük.

Fenntartható hercegnők

Aranyhaj: ragasszunk nagy ív papírokat a falra, amikre lehet rajzolni.

Hófehérke: süteménydíszítés – na ezt konkrétan nálunk is visszatérő elem.

Szépség és a szörnyeteg: mindenféle otthon talált műanyagból mosolygó használati tárgyak készítése.

A madáretető-készítés tejesdobozból, konzervdobozból, illetve akár vécépapír-gurigából valójában szinte bármelyik hercegnőhöz passzol: 

És még sorolhatnánk. Talán erőltetett ötletek, de hátha ihletet adnak jobbakhoz valakinek. A lényeg: a gyerekeknek sok szempontból sokkal kevesebbre van szükségük a boldogsághoz, mint gondolnánk. Nem kell hát az egész világot feladarabolni és csillogó-villogó csomagolásban átnyújtani nekik. Pláne, mert úgy holnapra nem marad semmi nekik. Holott mindent megérdemelnek.