Sokszor tapasztalom, hogy bármelyik környezetvédelemmel foglalkozó párbeszéd fel tud vetni legalább egy posztra való gondolatot. A gátat azonban az töri át, mikor felelős pozícióban lévő, elvileg hasonló gondolkodású ember nyilvánul meg e témában. A jelen posztot ihlető mondat valahogy imigyen hangzott: „Azt, hogy az ökológia milyen gyenge politikai támogatottsággal bír, mi sem mutatja jobban, mint hogy egy magát ökológia-központúnak valló párt programjából is kimaradt az ökológia, pedig még a jogállam lebontásáról is szó esett benne.”

Ki gondolta volna, hogy ennek is van szezonja? Sajnos, már bőven benne vagyunk, mert a hóolvadással kezdődött, és a tavaszi kizöldülésig tart, de még mindig nincs késő egy kis szabadtéri foglalkozáshoz. 

Mielőtt a gyorséttermeket látogató embereket megköveznénk, örömmel üdvözölhetjük, hogy számukra, számunkra is van további lépés – jelszavunk: mindenki számára van! Erre hívja fel a figyelmet az alábbi felirat, ami meglepő módon beválik! Ez a tábla ugyanis elég volt ahhoz, hogy a vendégek többsége valóban ne vegyen el műanyag fedelet és szívószálat.

Szó esett már arról, mennyi pusztítást vagyunk képesek végezni a környezetben, hogy gyermekeinknek örömet okozhassunk – amivel persze épp az ő jövőjüket tesszük tönkre. Ehelyett jobb lenne, ha megpróbálnánk saját, káros hagyományaink meggyökereztetése helyett némi kreativtásról tanúbizonyságot tenni. Nézzük például, mit kezdhetünk a születésnapi zsúr intézményével.

Elmúla a karácsony. A keresztény hagyományban a vízkereszt jelentette a karácsonyi időszak végét, a 21. századi fejlett világban a kidobott fenyőfák kupacai.

Tulajdonképpen a télen síkosságmentesítésre kijuttatott, majd a hóolvadás után ott maradó szóróanyag (a legrosszabb esetben só) se más mint szemét. Gondolkodjunk tehát róla komplex módon; ne csak keveset használjunk, hanem legyünk partnerek, amikor más igyekszik takarékoskodni!

Tavaly végre rájöttünk: nem teszünk eleget. Olyan lehet ez, mint az alkoholizmus: a beismeréssel kezdődik. De azért mégsem olyan, hiszen valamennyien érintettek vagyunk. Az igazság az, hogy senki nem tesz eleget, hiszen a klímaváltozás egyre több embert-állatot-növényt sújt. A bolygó megmentése azonban azoknak a kezében van, akik ezt beismerik, és elkezdenek többet tenni. Akármennyire hihetetlen, de azok,akik eléggé környezettudatosnak vallják magukat, ebben nem sokat segítenek.

Mit tettünk tavaly? Elkezdtük végiggondolni, mivel tehetnénk többet. Amire eddig figyeltünk, azt elkezdtük népszerűsíteni: ezért a sok komposztos cikk. Amire eddig nem figyeltünk, arra elkezdtünk figyelni. Rájöttünk, hogy nem elég szelektíven gyűjteni a szemetet: nem szabad annyi szemetet termelni. Főleg műanyagot nem. Elkezdtünk kevesebbet vásárolni, törekedve a környezetbarát csomagolóanyagokra és összetevőkre. Elkezdtünk élményeket ajándékozni, nem csomagolni. Elkezdtünk kísérletezni a komposztálás és az újrahasznosítás egyéb területén.

Tavaly elkezdtünk beszélgetni is. Próbáljuk megérteni a többieket, próbáljuk megértetni magunkat a többiekkel. Itt, a blogon még csak beszámolunk ezekről, de itt a blogon is szeretnénk bevonni minél több embrt. Mert tenni csak sokan tudunk valamit. Szeretnénk, ha tudnátok, hogy mi már elkezdtük. Szeretnénk, ha tudnátok, hogy egyre többen tesznek egyre többet. Szeretnénk, ha látnátok, hogy így már van értelme, és csatlakoznátok. Próbálunk ötleteket adni, szívesen fogadunk ötleteket. Mert mi sem teszünk eleget.

A komposztálás kapcsán az alábbi embercsoportokra akadtam.

Azt mondja a hirdetmény, hogy a környékünkön ma reggel ötkor már vihetik a szelektív szemetet. Abból, hogy e határidő után egy órával már elment a papíros kukásautó, arra következtetek, hogy a menetrend tökéletesen helyreállt. Ha nem állt volna helyre, minek szívatnák ugyanis az itteni népet azzal, hogy az utóbbi hónapok többnapos-hetes késései után decemberben az első pillanatban lépnének akcióba? 

Amikor naponta jönnek a hírek arról, hogy fulladnak bele az állatok a műanyagszemétbe, és már-már végre kilátásba kerül, hogy tiltólistára kerülnek az egyszer használatos műanyagok, úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszémet: megpróbálok gyermekeim osztályában műanyagmentes Mikulás-ünnepséget összehozni.